A június elején megrendezett miskolci Kondenzgyík Maraton után nem gondoltuk, hogy lesz még melegebb és extrémebb körülmények között zajló versenyünk az idén. A tegnapi napon viszont sikerült überelnie mindent a 16. Duna Maratonnak, ami ezúttal Visegrád helyett Esztergomban kapott új rajt-cél területet, közvetlenül a Bazilikára való rálátással. Szóval a helyszínre nem lehetett panasza senkinek sem. 🙂

Az új helyszínnek köszönhetően új pálya is várta azt az 1300 bringást, akik a hőség ellenére úgy döntöttek, hogy a vízpart helyett a Pilis hegyein és völgyein, két keréken töltik vasárnapjuk nagy részét. A rövid távon 39, a középen 68, még a hosszún 89km-t kellett teljesíteniük az indulóknak. Az új nyomvonalon haladó pálya elég rendesen megosztotta az indulók véleményét. Többen „visszasírták” a régi megszokott pályákat. Valóban tény, hogy sokkal kevesebb erdőben vezető rész van az újban, ami a mostani hőségben még nagyobb jelentőséggel bírt. Sajnos többen hőgutát kaptak a mezők szélén vezető szekérutakon és szinte öntudatlan állapotban, szó szerint kóvályogtak a pályán. Az önmagában is veszélyes murvás és nyomvályús lejtők ezért még nagyobb veszélyt jelentettek a rutintalanabb bringásoknak. A közép és hosszú távon indulóknak mindez még meg volt spékelve a dobogókői sípályával, amit mindenki nagy küszködések közepette, csakis tolva tudott abszolválni. Nem is értjük, hogy minek kell egy kerékpáros maratonban ilyet belerakni.

Egyesületünkből 11-en vállalták a pilisi „pokolban” való bringázást. 🙂 A 10:00-kor rajtoló közép távon a szokásos Békei Zsolti, Frölich Tamás és Kovács István „Pityikusz” trió álltak rajthoz a mintegy 360 férfi egyedet számláló mezőnyben. A város szűk utcáiról való kikeveredést követően szépen rendeződtek az erőviszonyok a Vaskapuhoz vezető szerpentinen, ahol Istvánnak és Tamásnak sikerült közel maradnia a tűző napon a  tűzhöz. 🙂 Később István tempózott tovább kategóriájának dobogójáig, majd az utolsó 15km-en belül sikerült megközelítenie a versenyben vezető Holluby Andrást (Meditech SC) is, de egy váltásnál elszakadt bringájának hátsóváltó bowdenje, így az első helyezés elúszott. A továbbhaladás igaz, hogy nehezebb lett, de szerencsére sikerült előnyét megtartania, így a tavalyi 3.  után egyet előrébb lépve 2. helyezést ért el immáron a Master2-es kategóriában. Tomi a Master1-es kategóriában próbált minél előrébb végezni, ami az év eddigi legerősebb mezőnyében a 10. helyre volt elegendő. A nagy meleg és az 1800m-es szintkülönbség Zsoltinak sem lopta be igazán a szívébe magát, de Miskolc után végül sikeresen helyt állt és 66. helyen gurult át a Master2-es korosztályban.

Rövid távon ahogy már megszokhattuk Farkas Balázstól és Lórencz Péter „Szúnyogtól” várhattunk szép eredményeket, akik ezúttal sem cáfolták meg felkészültségüket. A történethez hozzá tartozik, hogy ha Balázs egy kicsit kipihentebben érkezik a versenyre és a verseny közben bemutatott bukása sem hátráltatja, akkor még az első helyért is csatázhatott volna. Sajnos mindezek összejátszottak az első hely ellen, de így is sikerült a nagyszerű 3. helyezést megszereznie. Szúnyog sem volt sokkal szerencsésebb. Őt a rajtnál eleső sporttárs (hölgy) kényszerítette már az elején lassításra, csak hogy ne induljon teljesen zökkenőmentesen a versenye. Végül az első hosszú mászás végére sikerült előrébb kapaszkodnia, de a single track lejtő bedugult a kevésbé gyors versenyzőknek köszönhetően, így a dobogós remények neki elszálltak és 5. helyen gurult át a célvonalon. Ami persze nem egy rossz eredmény az igen népes mezőnyben. 

Rajtuk kívül a többiek is ügyesen helyt álltak, és kategóriájuk első felében értek célba ezen a nem mindennapi maratont. Közülük az MTB maratonokkal most ismerkedő Laczka Rita is, aki 9-ként zárta élete első MTB maratonját.

Nagy gratuláció jár mindenkinek aki részt vett a versenyen és képviselte az ÓKE-t. Egy biztos, hogy ez a nap mindenki emlékezetébe bevésődött! 🙂

Eredmények:

Közép táv:

Kovács István „Pityikusz” 2. hely (Master2)

Frölich Tamás 10. hely (Master1)

Békei Zsolt 66. hely (Master2)

Rövid táv:

Farkas Balázs 3. hely (U19)

Lórencz Péter 5. hely (Master1)

Laczka Rita 9. hely (Master2)

Kocsis Ildikó 13. hely (Master3)

Tulipán Attila 20. hely (Master2)

Pap Gyula 25. hely (Master3)

Csépányi Péter 28. hely (Master2)

Török Csaba 38. hely (Master2)

Ki hogy látta?

Pityikusz:

A városból kivezető úton nagy volt a helyezkedés, de viszonylag jó helyen tudtam megkezdeni az első mászást, amit nem siettem el és próbáltam a magam tempójában felmenni. Az innen lefelé vezető egy nyomsávos ösvényen kicsit lassabban mentünk, mint ahogy tudtam volna, de nem volt gond, mert így legalább pihentem egy kicsit. Itt következett egy hosszú sík dózeros rész, ahol kb. 8-10 fős boly alakult ki benne kategóriám 2. helyezettjével. Mikor megkezdődött a második kaptató,  saját tempóban sikerült elszakadnom a többiektől. Végül az utolsó 15km-en belül már majdnem felértem az első helyen tekerő Holluby Andrásra, de egy váltásnál elszakadt a hátsó váltóm bowdenje, így örültem, hogy 2. helyen sikerült célba érnem. Szerencsére különösebb problémám nem volt a meleggel, inkább a sípálya volt az ami sokat kivett belőlem. 

Tomi:

Az első mászást én se kapkodtam el. Nem is nagyon tudtam, mert végig tűző napon ment, amit annyira nem esett jól. Már itt kiittam az egyik 7dl-es kulacsom felét. 🙂 A továbbiakban még mindig kerestem az erőt és próbáltam beállni egy normális pulzusra, de a hőség nehezen engedte. Kb. 40-45 perc elteltével önmagamra találtam és elkezdtem szépen haladni és magam mögött hagyni egyre több sporttársat. A sípálya aljára egyedül értem, de gyorsan lett társaságom, hiszen mindenki szó szerint lépésben haladt, mert annyira meredek volt, hogy lehetetlen volt még a legjobbak számára is kitekerni. Felérve Ibrányi Attilával gyűrtük tovább a kilométereket, de eldefektelt, így búcsút intettünk egymásnak. Az utolsó hosszú köves lejtőn több versenytárs is az út szélén szerelte defektes kerekét, így „megörültem”, hogy egész jó helyen tudok megérkezni. Még erő is volt, forogtak is a lábaim. A frissítés is rendbe volt. Majd mikor egy kisebb bolyt megpillantottam a mezős résznél, szerettem volna felérni rájuk, de oly annyira meleg volt, hogy teljesen megfőttem, mondhatni majdnem lefordultam a bringáról. Lefelé gurulva is kb. 2 ütést esett vissza a pulzusom, így saját egészségem megőrzése érdekében jobbnak láttam azt a kevés lendületet is visszavenni. Végül 10. helyen haladtam át a célban, amivel nem igazán vagyok elégedett.

Szúnyog:

Már a rajtnál sikerült egy előttem történő bukás végett némi hátrányt összeszednem, amit a szűk kanyargós utcákon nehéz volt visszaszereznem. Talán az első kaptató végére sikerült annyit ledolgoznom, hogy felérjek az élmezőnyre. Innen egy benőtt egy nyomsávos lejtőn vezetett a pálya, ahol nem kapkodták el a versenytársak a lefelé haladást. Simán tudtam volna gyorsabban menni. A végére a mezőn való bringázás és a kb. 40 fok nekem se esett jól és örültem, hogy végre célba értem az 5. helyen.

Pap Gyula:

Hiába próbáltam több napon keresztül melegben tekerni, felfeléket nyomni, ebben az extrém klímában semmit nem ért a felkészülés. Az elejével riogattam a sporttársakat, de az nem volt meg, h a teljesen nyílt aszfaltos felfelét még kis mezei zakkanóssal toldják meg. Így rákészülve hiába teljesítettem jól az elejét, a második felében beköszönő napos lejtőkön megsültem. A lefelék viszont jól mentek és élvezetesek voltak csak néhol kezdett el úszni a kerék egy-egy friss murvás feltöltésen. A tanulság annyi, hogy egy ilyen -az időjárás miatt főleg – nehézségű pályához többet kell edzeni – csak legyen rá idő. 🙂

Galéria (Fotók: Borsa Miklós és Farkas László)

 Bringa TV videó összefoglalója a versenyről

---