Újabb versenyre került sor a mai nap folyamán. Előzetesen a Cross Country Challenge III. fordulóján Várgesztesen a Villaparkban megrendezésre kerülő versenyen terveztük a részvételt, ám egy Táncos Sanyival megejtett telefonbeszélgetés után megtudtuk, hogy Várgesztesen bizony több órás szakadó eső áztatta a terepet, így ennek köszönhetően Pityikusszal  (Kovács István) 🙂 úgy döntöttünk, hogy a múlt heti szlovák verseny után nem amortizáljuk tovább a technikát és itt maradunk a közelben (bár még nem tudjuk, hogy milyen is volt ma az idő Várgesztesen). 🙂 Meg ugye az a 240km autókázás sem egy „óccsó” mulatság egy vélhetően bringás futóversenyért.  Így esett a választás Salgótarjánra, ahol az SHKE csapata 19. alkalommal indította útjára a Városi Bajnokságot, ami nem is annyira városi, hiszen a tarjániakon kívül ugye ott vagyunk mi is, illetve gyarmati, nagybátonyi, barcikai és az egri versenyzők. Így jó kis mezőny szokott összegyűlni az SBTC sporttelepen, ami ma sem volt másképp. Bakos Gergő, Bene Zoli, Ibrányi Attila, Kispál Máté, Reitinger Gábor és mi négyen Pityikusz, Levi, Pufi és jómagam is felsorakoztunk a rajtvonalnál, hogy egy rövid esőszünet után nekivágjunk a 6 körnek. Miért is úsztuk volna meg enélkül! 🙂

Szerencsére azért nem volt veszélyes, és csak a felső néhány centit áztatta meg, ami egész gyorsan száradt. Azért reggel a biztonság kedvéért az edző bringát tettem fel a kocsi hátuljára és a Sidi cipő mellé beraktam egy olcsóbb üthetőbb változatot is! 😀  Odafelé minden csont száraz volt, így egy kis bosszúságot is éreztem,  hogy miért nem a Canyont vittem, de ez az eső megérkeztével örömmé csapott át. 🙂

A lényeg a lényeg! Egy kis késés után és szinte nulla bemelegítéssel nagy hirtelen nekivágtunk a 6 körös penzumnak. A rajtot egész jól kaptam el, és szépen raktam a kereket egészen a pálya meredek mászásáig, ahol egy kicsit megúsztam a vezető 5-6 emberről. Az első kör végén láttam, hogy Levi már csak tolja a bringát, aminek nem nagyon örültem. Mint utólag kiderült ő bénázott, mert valószínűleg nem húzta meg rendesen a stucni csavarjait, ami így szabad mozgást adott a kormánynak. Ettől a ponttól együtt maradtam Bakos Gergővel, akivel egész sokáig haladtam, majd ő is és én is többször próbáltuk egymást leszakítani és felérni az előttünk haladó Hacsi Ákosra és Pityikuszra, akik  lőtávon belül mentek.

Pityikusz rossz gumikat hagyott fent és csak korcsolyázott több helyen (főleg lefelé) a bringával. Lefelé felértünk rá, majd a szárazabb részeken eltávolodott. Közben annyira raktuk neki, hogy felértünk Ákosra is, majd egyúttal Reitinger Gáborra, aki elégé belassult az első három gyors köre után. A 5. kör elején viszont ránk is felért Levi, aki gyorsvonatként próbált elhúzni, de be tudtam mögé rakni a kereket, így közös tempózással az utolsó előtti kör mászásánál le tudtuk akasztani Gergőt. Innentől még egymást nyúztuk és próbáltunk közeledni Pityikuszhoz, aki már majdnem megvolt a meredek saras mászásnál, de a szárazabb sík részen nyomott még egy kövéret és egy 15 másodperccel előttünk gurult át a célvonalon. Ő a Master mezőnyben elsőként, Levi és én az elit mezőny 4-5. helyén.

Összességében nem bántam meg, hogy csak ide mentünk 60km-re és, hogy az edző bringát vittem. A formám csak csak alakul, bár a héten már több intenzív edzést is végeztem, amit erre a versenyre nem teljesen sikerült kipihennem, mert szombaton még igen sz.rok voltak a lábaim. Nem is forogtak úgy az első néhány körben, mint ahogyan kellettek volna.  Ezért a héten biztos beugrok egy jó kis masszásra a Tea Vitálba és helyrerakatom őket. Legközelebb a Szilvásvárad Maraton közép távján (64km) állok rajthoz, ahol rajtam kívül még jó néhány ózdi huligán is részt vesz valamelyik távon!

Tessenek jönni kifelé, mert napsütés és porszáraz talaj lesz, na meg a biztatás is elkél mondjuk az Olasz-kapunál! 😀

See you…….

T.

---