A szombati napon Linzenbold Tomival a 3. Eon Délibáb maraton vettünk részt a Hortobágyon. Csütörtökön a környéket elverte egy vihar, így az útvonalon is módosítottak,mert pár hely járhatatlanná vált a felázott agyagos, szikes talaj miatt. Mindketten a rövid távon álltunk rajthoz, ami 20km-t jelentett, teljesen sík terepen, de annál rázósabbon. Jó 50 percet melegítettünk, majd beálltunk a rajtvonalhoz. Nekem sikerült az első sorba helyet foglalni, Tomi rögtön mögöttem.

Rövid táv rajt

Rajt után Pásztor Karcsi (Meditech Sc) állt egyből az élre és ment egy nagyot amit átvettem, el is szakadtunk kb 10-15 méterre az üldözőktől. A mátai ménest elhagyva ami a rajtterület volt, ráfordultunk a szembeszélre és az addigi simább dózerutat felváltotta az állatcsorda által kijárt rázós terep. Itt Karcsi kicsit kiengedett, egyből átvetttem a vezetést és nyomtam neki folyamatosan amit a szervezet engedett. Vilmányi Tomi ( Miránk Ksc- Debrecen) üldözött minket folyamatosan kb 6-8 méter távolságban. Tudtam, hogy ha felzárkózik ránk és szélárnyékot fog, nagyon nehéz lesz később kiszakítani, mivel országútis és elől 53-as tányérral jött amit a rajtnál meg is csodáltunk.

Árnyékként követtük egymást 🙂

Körülbelül a táv feléig jött mögöttünk, a távolság alig akart nőni közöttünk, de egyszer csak elkezdett a rés nyílni, ezt meglátva rátettem még egy kicsit. Itt Karcsi is megúszott mögöttem, visszanéztem és úgy döntöttem inkább bevárom és együtt megyek vele, ketten jobb menni váltott vezetéssel. Hamarosan átesett a holtponton és így tudtunk ismét jó tempóban haladni. Egy mély traktornyomban haladtunk amikor az első kerekem megvezette és oldalra borultam. Itt Karcsi volt nagyon korrekt és egyből megállt, megvárta míg gyorsan összeszedem magam és már robogtunk is tovább. Itt egy ideig ő vezetett, kiestem kicsit a ritmusból, de kb 1 km után ismét magamra találtam. Ráfordulva a hátszeles részre már nem láttunk magunk mögött senkit, így visszavettünk és megbeszéltük, hogy ha nincs technikai gondunk akkor ez a verseny meglesz. A maradék km-eken nem igazán történt semmi érdemleges, a szövetségünk kitartott a célig, és felemelt kézzel együtt haladtunk át a célvonalon, ezzel megszereztük az abszolút első helyet holtversenyben.

Elfértünk ketten is a dobogón

A rendezők ismét kitettek magukért rengeteg ajándékot kaptunk, és jó élményekkel térhettünk haza. Tomi is megérkezett nemsokára a 6. helyet sikerült neki megszerezni, ezzel ismét egy top10-es eredményt ért el. Számomra a 2013-as szezon véget is ér itt, hamarosan itt az új családtag
Nektek további jó versenyeket kívánok a szezonra és terheljétek keményen a pedálokat!