Rozsnyó közel van, szép a táj, jók az utak, gyerünk bicciglizni!

Ezzel a felkiáltással indultunk neki a Szántai Emlékversenynek idén, sőt még előző héten bejártuk a pályát is, csak hogy fogalmunk legyen arról miért olyan erősek a szlovákok. Tomival gurultunk egy kört az útvonalon, aminek egy őszi zápor csapta le a végét, de kedvemet nem szegte, úgyhogy szeptember 22-én reggel elindultunk. Fábián Norbival indultunk 8 óra előtt (A versenyen találkoztunk még Lórencz “Szúnyog” Péterrel is Miskolcról, szintén ózdi színekben). A korai indulás adott elég lehetőséget bemelegítésre, nevezésre, sőt még egy kis szüttyögés is belefértRozsnyó szép főterén, majd rajt, tekerés, aztán befutó, majd kaja pia, irány haza!

%%wppa%% %%photo=141%% %%size=0.95%% %%align=center%%

De nézzük kicsit részletesebben.

A versenyt nem bonyolították felesleges sallangokkal, mégis jó hangulatban zajlott minden, gyakorlatilag egy versenybíró hölgy két segítővel bonyolított mindent. Nevezés után odaálltunk az útra, jött elénk két rendőrautó, tájékoztató az útvonalról, necces helyekről, megemlékezés a névadóról, aztán indulás!

Az első 10-12km 45-ös átlagot hozott, suhogtak a kerekek, vitt a vákuum, úgyhogy együtt haladt a peloton egészen a hegyig. A harmadik falu után kezdődött a 3-4km-es emelkedő, ahol hamar eljött az igazság pillanata, mindenki megtalálta a helyét, Norbi az élen, én a középmezőnyben. A lejtőn még próbáltam előrébb jutni, de elfogytak az áttételek, az előttem haladók összeálltak, így nem maradt esély felérni rájuk, maradt a saját tempóm. A kisváros előtt benyomtam egy zselét, de ez sem segített sokat, tudtam, hogy nehéz 10km vár még rám, mivel innen hullámvasútra hasonlít a pálya, gyakorlatilag nincs benne vízszintes rész. A cél az volt, hogy pozíciót ne veszítsek, ami részben sikerült, mivel ketten befogtak, de végül két másik sporttársat én fogtam meg. Rozsnyóra 75km/h-s tempóval robogtunk le, majd az utolsó emelkedőn az doppingolt, hogy beérjem az előttem küzdő tornaljai kollégát. Kemény volt, de sikerült!

Eközben az élen elkezdődött a második kör (a menők két kört nyomtak!), ahol Norbi még mindig jó pozícióban volt. A nagy emelkedőn lépett el előlük Fejes Gabi, aki a további kilométereket szökésben töltve magabiztosan nyert. Őt követte egy nyolc fős csoport Norbival, majd pár perccel később befutott Szúnyog is.

Kis napozás, és levezetés után elfogyasztottuk a nevezésért járó hatalmas csirkecombot, mákos-sütit és kofolát, és indultunk is haza!

Következő (idei utolsó versenyem!) az Üveghuta Kupa két hét múlva, addig is hajrá ÓKE!

Fotók:

%%wppa%% %%slideonlyf=6%% %%size=0.95%% %%align=center%%

---