Megkezdődött a szezon – megvan az idei első éremünk!

Az elmúlt két hétben végre beköszöntött az igazi tavasz és vele együtt egy újabb bringás szezon, így március végén meg is kezdték a versenyzést tagjaink. 

Ide első “hivatalos” MTB versenyünk a már megszokott tarcali Kőfejtő Cross verseny volt, ahol Fodor Dávid állt rajthoz a középtávon. Az egy héttel korábbra, március 25-re tervezett versenyt a rendezők a hideg és csapadékos időjárás miatt egy héttel elhalasztották, ám így se úszták meg sár nélkül azok a versenyzők, akik rajthoz álltak a versenyen. A verseny során Dávid akár még a dobogó valamelyik fokáért is küzdhetett volna, ám egy sajnálatos eltévedés miatt feladni kényszerült a versenyt, vagy pontosabban emiatt nem haladt át a célvonalon. Szerencsére lesz még idén verseny, ahol figyelmesebb lehet és javíthatja ezt az eredményt. 🙂

2018. április 15-én került megrendezésre az V. Balla Viktor Emlékverseny. Az immáron hagyományosnak mondható területi szezonnyitónak ismét a megszokott nagyhegyesi rajt és célterülettel rendelkező, “Nagyhegyesi Körforgó” – Balmazújváros – Látóképi Csárda – “Nagyhegyesi Körforgó” adta 30 km-es körpálya adott otthont.  Egyesületünkből Birinyi János és Fórizs Benedek álltak oda rajthoz, ahol a Master2-es korosztálynak 65.4km, még az amatőr felnőtteknek 125,4km-ben volt meghatározva a napi penzum. Jani mint “másodéves országúti menő” egyre jobban helyezkedik a mezőnyben, így 15. helyen gurult át a célvonalon. Benedek sajnos rossz napot fogott ki, így feladni kényszerült a versenyt.

Jani

Az elmúlt hétvégén pedig a Tatára költöző Farkas Balázs képviselte az ÓKE színeket egy helyi érdekeltségű regionális MTB versenyen, a Brigetio MTB Maratonon. A komáromi Monostori Erődben kijelölt rajt-cél terület körül 35km hosszú pályát jelöltek ki a szervezők, ami a hely adottságainak köszönhetően nem tartalmazott leküzdhetetlen szinteket. De aki volt már hasonló versenyen, az tudhatja, hogy bizony itt is bele tud törni az bringás lába a tempóba. 🙂 Szerencsére Balázs jól állta az országúti versenyeken megszokott támadásokat és a felnőtt kategóriában ezüst érmet szerzett, ezzel megszerezve az ÓKE idei első érmét is! 🙂

Gratulálunk mindenkinek az eredményekhez!

Farkas Balázs beszámolója a verenyről:

A rajtunk 10 órakor volt, és mivel Tatától 20 percnyi kocsiút, így kényelmesen elég volt 8-kor elindulni, hogy mindenre legyen idő és ne legyen rohanás. Bemelegítésnél már éreztem, hogy fáradtak a lábak, amin nem is csodálkoztam, mert abszolút nem pihentem rá erre a versenyre, és inkább csak egy kemény edzésnek fogtam fel. Rajt után egy kis ózdi szánkódombhoz hasonló domboldalon volt kijelölve pár föl-le szakasz, ahol szét tudott szakadni a mezőny mielőtt egy hosszabb singletrack részre értünk.

Balu 4

Ennek a végén kialakult két nagyobb boly, egy 7-8 fős élboly, aztán egy őket üldöző 8-9 fős boly, utánunk lévőkről pedig többet nem tudok, de nem ért fel ránk senki közben. Lett volna az elején lehetőség nyélen felérni, de úgy voltam vele, hogy nem ér most ez ennyit. Nagyjából 3-4-en vittük végig a tempót, ami kicsit zavaró volt, hogy többen csak utaztak rajtunk. Egyébként összesen kb. 100 méter szintkülönbség volt a 35 km-en, így ezért volt így kicsit “mezőnyversenyes” ez a mtb maraton. Úgy 15 km körül ketten kicsit lószolgattunk, egyrészt hogy megszakadjon a boly, másrészt a verseny feelingje miatt, bár csak fárasztani sikerült őket. Ez akkor jött ki nagyon, mikor egy crossmotor pályára értünk és egy kb 600 méter hosszú teli buckákkal, kanyarokkal, mély nyomokkal teli szekciót abszolváltunk. Ekkor előttem esett egy srác, én pedig üldözőbe vettem az előttem lévő 3 főt, kiérve a széles földútra 2 km-en belül sikerült is felérni rájuk úgy 3-400 méter távolságról, illetve utánam közvetlen még egy srác is felért, így 5-en maradtunk. Együtt haladtunk végig, így lószolgattam még egyet-kettőt pár kilométerrel a vége előtt, ám néhány kanyar egy falus részen nem volt egyértelmű, így hiába sikerült megnyújtani a sort, összerázódtunk megint. A végén ugyanúgy a szánkódombon cikáztunk csak fordított irányban, ahova már csak a nagy üldözőbolyból 3-an maradtunk. Én kezdte meg harmadikként, ketten megelőztük az elsőt, majd a domb aljára az utolsó tartalékokat is ellőve elhaladtam a másik felnőtt srác mellett is, amire már nem tudott reagálni, így én futottam be a felnőtt kategória második helyén. Összességében elégedett voltam, jó kis családias verseny volt, de érződik az edzéshiány, lassan már sikerül ismét annyit edzeni és úgy teljesíteni ahogyan azt el is várom magamtól.

Balu 3

Share Button