Háromból három érem a Pedál MTB Tour második futamán

Június 27-én második fordulójához érkezett az idei évben debütáló Pedál MTB Tour sorozat. A hozzánk legközelebb eső miskolci futam után az elmúlt hétvégén a borairól ismert Erdőbényére utazott a három főt számláló ÓKE különítmény, hogy egy év szünet után újra rajthoz álljanak a Drótszámár Fesztivál névre keresztelt maraton valamelyik távján. A szervezők az esemény helyszínéül továbbra is a Béres Szőlőbirtoknál maradtak, ami ezúttal is kiváló helyszínt biztosított a rendezvény számára. A versenykiírásban viszont némi változást eszközöltek az elmúlt évekhez képest, így a 21km-es rövid távot ezúttal vezetett túraként teljesíthették a résztvevők. A versenyezni vágyóknak maradt a megújult nyomvonalon haladó 42km-es közép, és 62km-es hosszú táv.

1

A rövid táv főszereplői balról jobbra: Sersli Sándor (206), Flaskó Szabolcs (126) és Lórencz Péter “Szúnyog” (210) (Fotó: Molnár Tibor)

Mindkét táv pikantériája abban állt, hogy a kilométerek számához meglehetősen nagy szintkülönbség párosult, ami azt jelentette, hogy a közepet választóknak 1160m-t, a hosszút favorizálóknak pedig 1780m szintkülönbséget kellett leküzdeniük. A vonalvezetéssel ellentétben a pálya köves, murvás talaja semmit nem változott, ezért fokozottan ügyelni kellett, hogy verseny közben helyes nyomvonalat válasszanak a versenyzők, mert könnyen vágásos defekt hiúsíthatta meg a jó eredményt. 

A képen látható hegy tetejére vezetett az első mászás (Fotó: Molnár Tibor)

A képen látható hegy tetejére vezetett az első mászás (Fotó: Molnár Tibor)

Újdonságként szolgált még, hogy a megszokott rajtoltatási sorrendtől eltérően 9:30-kor a közép táv vágott neki a napi penzumnak, ahol Farkas Balázs és Lórencz Péter “Szúnyog” álltak rajthoz egyesületünkből. 30 perccel később pedig Frölich Tamás rajtolt a hosszú táv mezőnyével. Az aszfalton vezető lassú rajt után a Brónok-völgyébe lefordulva kezdődhetett meg az igazi verseny, ahol egy jó hosszú, köves, kanyargós mászáson szakíthatták szét a mezőnyt az erősebbek, amiben mindhárom versenyzőnk kivette a részét. Az erőviszonyok gyors rendezése után rövid távon Sersli Sándornak (60 Mobility Racing) sikerült elsőként nagyobb előnyt kiharcolnia Szúnyoggal (ÓKE) és Flaskó Szabolccsal (Freeriderz SC) szemben, de egy defekt megállásra kényszerítette, így az őt üldöző két versenyző elrobogott mellette és már szinte biztosak voltak a dobogó első két helyezésében, mikor Sersli hátba csapta őket, és ahogy jött úgy ment is tovább az első helyért. Végül mind a korosztályos és abszolút 2-3. helyezésért vívott harcban Szúnyog és Flaskó párharc alakult ki, amiből Flaskó került ki győztesen, így ő állhatott fel a dobogó második fokára. Hasonló küzdelmet folytattak Miskolcon is, de akkor Flaskót hátráltatta lánc probléma, de az élet ezt most jóvá írta számára és Szúnyognak akadtak ilyen jellegű problémái. Az U19-ben versenyző Farkas Balázst szerencsére nem hátráltatta semmilyen technikai probléma, de ha mégis közbejött volna egy defekt, akkor is lett volna bőven ideje a javításra, mivel közel fél óra előnnyel, elsőkét haladhatott át a célvonalon.  

3

Balázs érkezik a célba (Fotó: Molnár Tibor)

A hosszú táv első kilométerei hasonló forgatókönyv szerint zajlottak, mint a rövid távé. A hazai pályán versenyző Kis József (Maraton Merida CST Team) és a Kassáról érkező Hauser Tamás (Pro Sport Team Kosice) és csapattársa, Juraj Kocergih (Pro Sport Team Kosice) gyorsan előre álltak diktálni a tempót. A hosszú és meredek mászásnak közel a végéig követte őket Frölich Tomi és a nyíregyházi Sárosi Endre (ViniBike), de előbbi két bringás nagyobb tempóra kapcsolt és faképnél hagyták üldözőiket. Mögöttük Juraj tempózott, aki egy idő után szintén látótávolságon kívülre került Tomitól és Endrétől, így a két duó közé beékelődve vált üldözővé és üldözötté. 🙂 Ereje egészen a végégi kitartott és megtartotta abszolút 3. helyét. A 4-5. helyért menő versenyben előbb Tomi állt jobban, de egy elhibázott frissítésnek (is) köszönhetően Endre miután “begombolt” maradt számára az abszolút 5. hely, ami korosztálya 3. helyét jelentette egyúttal, így mindhárom ÓKE-s dobogóra állhatott az eredményhirdetésnél. 

Tomi egy kicsit megfáradt a végére, de a dobogó csak sikerült neki (Fotó: Farkas László)

Tomi egy kicsit megfáradt a végére, de a dobogó csak sikerült neki (Fotó: Farkas László)

A héten újabb megmérettetés következik, ami nem más mint az új helyszínről (Esztergom) és új pályával megrendezésre kerülő Duna Maraton.

Tomi a verseny után:

Miskolc után két  hét versenymentesen telt, amit edzéssel szerettem volna tölteni, de sajnos fülgyulladásból adódóan ez kimaradt és antibiotikum kúra várt helyette. Ezért Erdőbényén edzés jelleggel kívántam részt venni, hogy újra felpörögjek egy kicsit. Az első kilométereken egész jó formában éreztem magam és meglepően jól ment a napos és hosszú meredek mászás is. Az időjárásból adódóan úgy gondoltam, hogy elég lesz nekem egy nagyobb kulacs a verseny idejére, meg úgyis megállok majd minden frissítőnél. Na ez, nem így történt! 🙂 Az első itatónál úgy el húztam mint a vadliba. Gondoltam elég lesz nekem a következőnél is megállni, meg amúgy is, hátha felérek a szlovák srácra. Mivel más maratonokon sem szokásom megállni egyetlen frissítő pontnál sem, ezért meg sem néztem, hogy hány ilyen pontra kell számítanom ezen a versenyen. Igazából ez lett a vesztem, mivel itt csak kettő volt és abból a második 45km-nél, amihez már totál dehidratáltan érkeztem. Hiába próbáltam pótolni, túl sokat már nem dobott rajtam, így a tempót jobbnak láttam még vissza venni kicsivel, hogy legalább a célba érésem biztos legyen. Szerencsére volt akkora előnyöm, hogy kategóriám 3. helyére így is be tudtam gurulni. A szervezők jó kis pályát hoztak össze. Túlzottan sok technikát nem tartalmazott, viszont annál több szintet, amit a szintrajzra nézve nem is akartam elhinni, de saját bőrömön tapasztalva már teljesen más volt. 🙂 Ha kérhetném, akkor jövőre 1-2 frissítővel még bővítsék a repertoárt. 🙂   

 

 

Share Button