A májusi szilvásváradi nyitó futam után tegnap Visegrádon folytatódott a legnagyobb hazai maraton sorozat a Top Maraton.  A szokásos július első hétvégéjén megtartandó Duna Maraton immáron 15. alkalommal került megrendezésre több mint 1200 bringás részvételével. A szervezők tervei szerint az idén utoljára rajtolt a visegrádi sportpályától a maraton és az első évekhez hasonlóan jövőre visszatér a Budai Várba a rajt központ, hogy 65 és 100km megtétele után a Visegrádi Várban köszönthessék a sikeresen célba érőket.

A mostani versenyen természetesen még minden a tavalyival megegyező forgatókönyv szerint zajlott, így 31, 70 és 91km között választhattak az indulók. A pályán kívül az időjárás is kísértetiesen hasonlított a tavalyihoz, így „kellemes” nyári melegben várhatták a rajtot jelző muzsikát a focipálya mellett felsorakozott versenyzők. Egyesületünkből az előzetes nevezések szerint 12 fővel kellett volna megjelennünk, ám Bódán Zsófi szereplése betegség miatt meghiúsult, valamint az U19-es versenyzőnk Farkas Balázs indulása is dugába dőlt, miután bemelegítésnél egy nagyobb fékezésnél szabályosan kettétört mind a tám és láncvillája. :/

Így a csapat 10 főre fogyatkozott, de annál nagyobb elszántsággal vágott neki mindenki a kitűzött célnak.

A hosszú távosok 10 órai rajtja után 10:15-kor három ÓKE-s, Békei Zsolt, Frölich Tamás és Kovács István „Pityikusz” rajtolhatott el a 70km-es és 2000m szintkülönbséget tartalmazó távra, majd negyed órával később a csapat többi tagja, Barna Ricsi, Csépányi Péter, Kiss Gábor, Lórencz Péter „Szúnyog”, Pap Gyula, Török Csaba és Tulipán Attila bevette a pályát több száz társukkal együtt.

Mialatt ők még libasorban haladtak kifelé a rajt-cél területről, addig már a középtáv mezőnye bőven benne volt az első mászásba, ahol az élen haladók között ott volt István és kb. fél perces lemaradásban Tamás is. Mögöttük az üldöző bolyban Zsolti forgatta a pedálokat. Az első mászáson, mint ahogyan az lenni szokott kialakultak az erőviszonyok és a tikkasztó melegben próbálta mindenki felvenni az edzettségének megfelelő tempót, amivel egy-egy helyet javítva még előrébb lehet kerülni, hiszen ilyen körülmények között a legjobbak is csődöt mondhatnak. Istvánt és Tamást tapasztalatuknak köszönhetően elkerülte a komolyabb hullámvölgy, ám a nagy melegben nekik is fokozottan kellett figyelni mind a táplálkozásra, mint a folyadék bevitelre. Szerencsére ez mindkettőjük számára jól sikerült és folyamatosan jöttek egy-egy helyet előrébb, ami István számára egészen a dobogót jelentette a végére, így ő kategóriájában felállhatott a 3. helyre, ami az egyik legnépesebb mezőnyben sikerült! Tomi ezúttal az 5. hellyel kellett megelégednie a 164 fős Master1-es mezőnyben. Zsoltit sajnos egy nyomvályús lejtmenetben „ledobta” a bringa a hátáról, de még sérülései ellenére is be tudta fejezni a versenyt a 34. helyen.

Rövidtávon Farkas Balázs kiesésével Szúnyogtól és Tulitól számíthattunk Top10-es eredményre, amit előbbinek sikerült is elérnie 8. helyezésével, ám elmondása szerint a verseny eleje nagyon nem ment számára, így ott értékes percek maradtak meg. Tuli már az elején összeszedett egy defektet, így a mezőny után eredve próbált felzárkózni, de hamarosan újabb két lapos kerék lett alatta aminek következtében végleg megpecsételődött a sorsa és a 91. helyen ért célba. Szintén némi technikai hibával küzdött Csépányi Péter is, akinek váltó problémái akadtak, miután lánca felkapódott és felcsavarta a hátsóváltót, így ő 25. lett. A többiek megúszták mind bukás és technikai hiba nélkül. Török Csabi talán pályafutása legjobb Duna Maraton eredményét szállította 20. helyezésével, bár azért a végén mégiscsak sikerült egy pályát jelző karóban megakadni és egy perecet bemutatnia. 🙂 Kiss Gábor „Bean” önmagához képest most alul teljesített és kategóriája 47. helyezettjeként gurult át a célvonalon. Pap Gyula mint a csapat rangidőse, ismét nagyszerűen helyt állt és 30. helyen zárt a Master3-as kategóriában. Barna Ricsinek sikerült megismételnie tavalyi eredményét, ami a 64. helyet jelenti ez esetben is, amit a legnépesebb mezőnyben, a rövid távú Master1-ben sikerült elérnie! Bár elmondása szerint neki minden patent volt és jól haladt a bringa, ennyire még nem élvezett egy versenyt sem, de kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy ez bizony most helyezésben nem tudott megmutatkozni. 🙂

Aggodalomra senkinek semmi oka, hiszen a Top Maraton 3. futamára augusztus 3-án Felsőtárkányban kerül sor! Addig is lehet dolgozni az edzettségen. 🙂

Az olimpia szakág kedvelői pedig már ezen a hétvégén Borsodnádasdon szállnak küzdelembe a Magyar Kupában, így 13-án vasárnap személyesen is lehet őket buzdítani a Mátéhegyi  Ökoparkban rendezésre kerülő versenyen. Egy hétre rá Pilisvörösváron az Országos Bajnoki címért megy a küzdelem!

Ki hogy látta?

Pityikusz:

Az elején nem éreztem igazán magamban az erőt, de még így is sikerült látótávolságon belül tartani ellenfeleimet, ám az első hosszú mászás végére a fiatalok, közöttük a Master1-es elsővel Tánczos Sanyival elléptek én pedig Ibrányi Attilával és még néhány M1-es versenyzővel maradtam hátrébb. Saját tempót hajtva haladtam tovább, amikor is láttam, hogy többen lemaradoznak rólunk, így már csak Attilával duóban mentünk tovább, de a célhoz közeledve kezdett eléhezni, így én kisegítettem egy koffeines Gutarral, amitől negyed óra múlva úgy erőre kapott, hogy el is távolodott tőlem. Sajnos még ekkor sem tudtam biztosan, hogy hányadik pozícióban vagyok, így úgy gondoltam, menjen, a dobogó úgysem múlik rajta. Mint később kiderült mégiscsak, mert ő második én pedig harmadik lettem. Ha ezt tudom, akkor biztos jobban megküzdök a dobogóért.  Ezen kívül még egy csalódás ért, mégpedig az, hogy a dobogóra felállva egy kerámia érmen kívül megint nem kaptunk mást, így kicsit savanyú a szőlő! Ilyen magas nevezési díjak mellett azért illene normális elismerésben részesíteni a munkánkat!

Tomi:

A rajthoz szólítás megint elmarad, így természetesen megint a mezőny hátsó végéről kellett a fej felé emelve a bringát átverekedni magam az első sorokba. Mint tudjuk, egy ilyen több száz fős mezőnyben nem mindegy, hogy honnan rajtol az ember. Ezen sürgősen változtatniuk kellene a rendezőknek, mert ez így sem az amatőröknek, sem a fél profiknak nem jó. :/ De, hogy mi is történt a versenyen. Az első mászás nagyon rosszul esett a tűző napsütésben. Próbáltam saját tempóban haladni és nem foglalkozni azzal, hogy ki megy el mellettem, mert tudtam, hogy egy jól frissített taktikus versenyzéssel előrébb lehet jönni úgy 1,5-2 óra környékétől. Az első itatópontnál ki is öntöttem az szinte felforrt izotóniás italomat és vízre cseréltem. Jó ötletnek bizonyult, mert sokkal jobban esett, mint a cukros lötty, így többet is fogyasztottam belőle. Meg amúgy is vagy kétszer megfordult megint a gyomrom, de szerencsére minden bent maradt. 🙂 Az előzetes tervem az volt, hogy végig 165-172-es pulzustartományban nyomom végig úgy 2,5 óráig, majd onnan ami még maradt rárakom. A taktika bevált és szép sorban szedtem le az ellenfeleket, akik kissé megfőve kóvályogtak a pályán. Az utolsó 6km-en belül még sikerült is megelőznöm egy kollégát, így ötödikként értem célba kategóriámban, ami az abszolút versenyben a 15-et jelentette, amiért a hegyibringa.hu-nak köszönhetően jóval gazdagabb ajándékcsomagban részesültem, mint az, aki a dobogóra állhatott.

A fotókat nem tudjuk elégszer megköszönni Monár Tibinek, akinek már nagyon kijár a sütemény munkájáért! 🙂 Köszi Tibi! 😉

Viszont mielőtt a képek nézegetésére tévedne kedves olvasó a szemed, egy múlt héten megszerzett első helyezésről is szeretnénk hírt adni, ami nem más, mint Kriston B. Laci aranyérme a II. Nyílt Hegyifutó Maraton OB és Török Út Futófesztiválon, ahol Laci a 24,3km-t nem több mint 2 óra 12 perc 7 másodperc alatt teljesítette! Gratulálunk neki!

Galéria:

---