Nem a tervek szerint alakult az Olimpiai-Cross Országos Bajnokság versenyzőinknek

Az elmúlt hétvégén három tagunk számára az év legfontosabb versenyére az Olimpiai-Cross Országos Bajnokságra került sor. A tavalyi soproni OB-val ellentétben, most jóval közelebbi helyszínen, Pilisvörösváron került lebonyolításra a verseny. Sokak örömére nem csak a helyszín lett többek számára elérhetőbb, hanem végre a pálya is egy országos bajnoksághoz méltó minőséget képviselt, minden kategórinak. Ez a megállapítás annak tudható be, hogy a 4,3-4,5km hosszú pálya nem abból állt, hogy 2,5km-t egyhuzamban másznak felfelé a versenyzők, majd ugyanannyit egy freeride pályán próbálnak ügyeskedni lefelé. A Pilisben kijelölt pályán sorra váltották egymást a hosszabb, rövidebb mászások és a technikás, ám de még a Master3-as korosztály számára is biztonságosan abszolválható lejtők. Szóval a pályára ezúttal nem lehetett panasz. Több dologra viszont igen, amit nem a szervező Pilis Cross Country Club követett el, hanem a szakág hazai szövetsége, akik szó szerint elfelejtették a bajnokoknak járó nemzeti színű mezt legyártatni! Ugyan ez most minket nem érintett (sajnos 🙂 ), de elég felháborító ez a nemtörődömség ez ügyben. A esetről többet a szak portálokon lehet megtudni.  

Sajnos az XCO szakág továbbra sem büszkélkedhet még a legkisebb maratonokéhoz hasonló indulói létszámmal sem, de azt bizton állíthatjuk, hogy itt csak a korosztályok legjobbjai mérettetik meg magukat, így komolyan meg kell küzdeni mindegy egyes helyezésért. Jól tükrözi az állapotokat, hogy klubunkból is csak hárman gondolják úgy, hogy ez az év legfontosabb versenye. Ők hárman, Frölich Tamás, Kovács István “Pityikusz” és Peták Levente (aki saját költségen több ezer km-t utazott ezért az egy versenyért!) az egész szezonban való felkészülést ennek az egy versenynek a jegyében teszik, hogy ekkor nyújtsák legjobbjukat. Ám, hogy ez valóban így legyen, nagyon sok mindennek kell klappolnia a verseny napján. Sok profi versenyzőnek sem úgy jön ki a lépés mint ahogyan azt edzőikkel megtervezik, nemhogy azoknak, akik munka mellett próbálják a maximumot kihozni magukból ezen az egy napon.  

De visszakanyarodva a versenyhez. A megszokott vasárnap helyett az idén szombatra került át az OB időpontja, ami jó választásnak bizonyult, mert így legalább egy nap pihenésre még jutott  idő mindenki számára. A verseny forgatókönyve viszont maradt a jól beváltnál. Ennek megfelelően a Master korosztályok versenyzői pontban délben rajtolhattak el a számukra kijelölt 4,3km hosszú pályán való körözésnek. Ebben a rajtban Tamás és István voltak érdekeltek, akiknek 4 körben volt meghatározva a versenytáv. 

A déli Master1-es rajt

A déli Master1-es rajt (Fotó: Tokaji Nagy Csaba /Footstrong/)

A rajt utáni nagy tumultusban Tomi helyezkedett jobban és az 5. helyen kezdte meg az első mászást. István nem járt sok sikerrel és az egyik murvás, poros kanyarban lecsúszott az ideális ívről, így többen elmentek mellette és kb. a 12. helyre csúszott vissza. Közben a vezető hármas Medgyes Gábor (KTM Teszt Team), Horváth Csaba (Focus Team) és Bogár Gábor (Waberer’s Areus Team) már az első komolyabb mászáson elléptek a többiektől és egyre csak növelték előnyüket. Időközben a mezőny után rajtoló Ibrányi Attila (Vitalitás SE) is felzárkózott, aki egy félreértés végett lekéste a hivatalos rajtot. Attila után egy újabb versenytárs, Vajda János (Alpin Bike Team) kerülte le Tamást, ami a tervezett Top6-ból való kicsúszást jelentette számára.

Tomi az egyik épített akadálynál (Fotó: Máhr Attila)

Tomi az egyik épített akadálynál (Fotó: Máhr Attila)

Tomi mögött néhány helyezéssel István próbálta visszaszerezni a rajtnál elvesztett pozícióját, de ezt csak az utolsó körre sikerült neki, mikor is felért a 7. helyen pedálozó csapattársra. Ezután már ketten üldözték az előttük lévő Vajda Janit, akit a hosszú mászás közepén sikerült is maguk mögé utasítani. Ekkor István összeszedte maradék erejét és egy támadással bebiztosította 6. helyét. Bár Tomi szerette volna követni, de egy elhibázott váltásnál leesett a lánc, így a mögötte nem sokkal közlekedő Vajda Jani újra vissza tudta előzni, amit már a célig nem adott ki a kezéből és ő a 7., Tamás pedig a 8. helyen zárta a versenyt.

És a második épített elemnél István ugratja "lovát" :) (Fotó: Máhr Attila)

És a második épített elemnél István ugratja “lovát” 🙂 (Fotó: Máhr Attila)

Délután 14 órakor már az Elit kategóriák versenyzői vették át a terepet, a felnőttek mezőnyében Peták Leventével, aki mostanság a német versenyeken edződik. A profik számára a szervezők 200m-rel hosszabb pályát jelöltek ki, ami egy rövid mászást, majd annak tetejéről egy irtózatosan technikás lejtőt tartalmazott tele farönkökből épített akadállyal és egy természetes sziklakerttel. Ide már komolyan elkelt a 29″-os kerékméret és a stabil bringakezelési tudás. A rajtpisztoly eldördülése után, mint ahogyan az várható volt, a Waberer’s Areus Team négy versenyzője állt az élre és a verseny folyamán végig egymással meccselve fejezték be a futamot. Közülük is kiemelkedett Parti András, aki rajt-cél győzelmet aratva lett sokadjára Magyar Bajnok. Mögötte Juhász Zsolt haladt nagyon sokáig a 2. helyen, de felső légúti gondok miatt átadni kényszerült a dobogós helyezéseket Szatmáry Adrásnak és Vígh Zoltánnak. A Wabererses versenyzők után a felnőtt korosztály 5. helyén Blazsó Márton (VKE Nelson-Kross) kerekezett, nem sokkal a 6. helyezést elfoglaló Szalay Péter (Focus Team Hungary) előtt, majd egészen a 3. kör végégig Levente tartotta magát a 7. helyen, de sajnos olyan izomgörcsölésben lett része, hogy jelentősen vissza kellett vennie az addigi tempóból, ahol a végén még a 11. helyen történő sikeres célba érkezésnek is örülni lehetett.

Aki egy kicsit nem koncentrált, az ezen a részen könnyen a földön találhatta magát. Egyszer Levinek is sikerült egy fát megtalálnia :) (Fotó: Zudor Imre)

Aki egy kicsit nem koncentrált, az ezen a részen könnyen a földön találhatta magát. Egyszer Levinek is sikerült egy fát megtalálnia 🙂 (Fotó: Zudor Imre)

Igaz, hogy ezektől a helyezésektől előrébb kívánt végezni mindhárom ÓKE bringás, de mint ahogyan az elején is írtuk, az év legkomolyabb XCO megmérettetése az OB amire mindenki komolyan hegyezi a formát, ami több kevesebb sikerrel szokott összejönni.   Ezt támasztja alá az is, hogy az elmúlt évek Master1-es bajnokságait nyerő Horvát Csabát az idén Medgyes Gábor letaszította az első helyről, valamint az egykoron felnőtt bajnoki címet is szerző Bogár Gábor is beszállt a versenybe és 3. helyen végzett. A kerékpársportban a Nemzeti Bajnokság nem olyan mint a csapatsportokban, hogy van hátra még több forduló ahol lehet javítani az eredményen. Itt ezen az egy napon kell mindenkinek a legjobbját nyújtania. Tamásnak, Istvánnak és Leventének most a tervezettnél rosszabbul sültek el a dolgok, de jövőre újra próbálkoznak és remélhetőleg legalább még hárman csatlakoznak hozzájuk! 😉

Ez a hétvége a fenti tagjainknak versenymentesen telik, de jövőhéten már újra Top Maraton forduló Felsőtárkányban, ahol 13 fővel áll rajthoz a csapat!   Azért két tagunk, Csépányi Gábor és Gergő a zánkai 24 órás versenyen duó kategóriában mégiscsak rajthoz áll! 🙂

És néhány kép, azoknak, azokról, akik úgy olvassák beszámolóinkat, hogy nem járnak kerékpárversenyekre és pontosan nem tudják kihez kötni azokat a neveket, akikkel versenybe szállnak bringásaink. Nem is kell annyira tüzetesen megnézni a képeket ahhoz, hogy jól láthassuk, hogy ezek a srácok bizony ízig-vérig sportolók és nem hétvégi harcosok, akik csak néha néha veszik elő a bringát. Ők bizony a mieinkkel együtt (és persze a többiek is) nap mint nap nyeregben vannak ahhoz, hogy elérjék ezeket az eredményeket!

Master1-es versenyzők (Fotók: Zudor Imre és Máhr Attila):

%%wppa%% %%slideonlyf=18%% %%size=0.95%% %%align=center%%

 

Elit felnőtt versenyzők (Fotók: Zudor Imre):

%%wppa%% %%slideonlyf=19%% %%size=0.95%% %%align=center%%

 

Ki hogy látta az OB-t?

Pityikusz:

Tavaly ilyenkor a dobogó második fokáért harcoltam Sopronban. Igaz, akkor jobb formában is éreztem magam, mint ezen a versenyen. A lábaimban nem éreztem valamiért azt az átütő erőt, mondhatni teljesen enerváltan versenyeztem. A rajt után a nagy porban benéztem egy kanyart és sikerült lefeküdnöm és ezzel együtt visszaesnem a kb. 12. helyre, ahonnan a szűk és kb. 70%-ban egy nyomsávos pályán nehéz volt visszazárkóznom. Főleg úgy, hogy nem is haladt ma annyira a bringa. Talán a verseny második felében kezdtem magamra találni, amikor a 4. kör elején felértem Tomira, majd vele együtt Vajda Janira. A hosszú mászás aljában sikerült tőlük ellépnem és a dobogó helyett most a 6. helyen értem célba. Egyébként úgy gondolom, hogy az elmúlt évek legerősebb mezőnyében versenyezhettünk. Ott ahol olyan nevek indultak, mint az idei tereptriatlon Magyar Bajnok, Medgyes Gábor, a tavalyi OB győztes Hocsa vagy a most két hetet magaslati edzőtáborban eltöltő Bogár Gábor, nem beszélve a szintén jó formában lévő Ibrányiról és Motován Miklósról sem. Ja és mi lett volna akkor, ha még Vincze Levi nem kési le a rajtot, illetve a salgótarjáni Vertich Tomit “illegális” pályajárás miatt ki nem zárják. 🙂 

Tomi:

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem készültem erre az OB-ra, de sajnos szombaton nem úgy jött ki a forma, mint ahogyan szerettem volna. A pontos okát még nem tudom, de vannak sejtéseim. A rajtnál a második sorba lettem beszólítva, de már a célegyenes utáni kanyarban egész jól fordultam és asszem a 4-5. helyen kezdtem meg az első rövid mászást. Ott azért néhányan elmentek mellettem és a rajtot lekéső Ibrányi Attila is lekerült, de nem volt valami összeszedett, így tartottam vele a lépést. Ekkor még bizakodó voltam, mert még a 3. kör elején is lőtávon belül mentek hozzám képest a 4. helyen tekerő Motován Miklós, az 5. Ibrányi és a 6. Vajda Jani. Igaz, hogy ez a tempó már nekem is a limit volt, de úgy gondoltam, hogy ők szép lassan “kicsinálják” egymást én pedig el tudok menni mellettük és meg tudom szerezni a 4. de legrosszabb esetben a 6. helyet. Ez majdnem be is jött azzal a különbséggel, hogy ugyan Janit utolértem az időközben engem hátba csapó Pityikusszal, de a másik két versenytárs csak nem akart megrogyni. 🙂 Viszont Pityikusz minket kínált meg és hagyott faképnél. Végül én is próbáltam rá felzárkóni, de egy rossz váltásnál leesett a láncom (először azt hittem, hogy elszakadt) és Jani újra lekerült, mire sikerült visszatennem. Innen már szinte csak lejtőzés volt hátra én meg nem tudtam rá vissza felérni és a 8. helyen gurultam át a célvonalon egy kicsit csalódottan. :/ Jövőre remélhetőleg újra próba! 🙂

Levi:

Egy igazi zsákbamacska volt az OB hétvégéje számomra. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, hol lehetek erőnlétileg a mezőnyben. Utoljára nem is tudom mikor versenyeztem otthon XCO szakágban, de bizakodtam egy jó eredményben. Csütörtök délután indultunk haza és félúton aludtunk egy éjszakát Ausztriában. Péntek délután megérkezve kicsit fáradtan ugyan, de rögtön mentem a pályára.  A vonalvezetése maga tetszett nekem és a technikai részeket is sikerült jól begyakorolnom. A másnapi versenyen a rajtot jól kaptam el és a 7-8. hely körül tekertem. Jól haladt a bringa és én is jól ereztem magam.  A 3. kör vége fele már a 7. helyen tekertem amikor is elkezdtek a lábaim görcsölni. Innentől az utolsó köreim görcs határán teltek és végül a 11. helyen futottam be. Sajnos ez most így sikerült, de hamarosan megint otthon versenyzek, ahol jobban szeretnék teljesíteni.

Galéria (Máhr Attila, Zudor Imre és Tokaji Nagy Csaba fotóiból): 

%%wppa%% %%slideonly=17%% %%size=0.95%% %%align=center%%

Steve Studio Videója az elit versenyről:

XCO OB 2014 PILISVÖRÖSVÁR from SteveStudio on Vimeo.

Share Button