Amint már azt a vasárnapi beszámolónkban olvashattátok, az elmúlt hétvége igen eseménydúsra sikerült versenyzőnk Kovács István „Pityikusz” számára. Mivel eddig sem unatkozott, így néhány nap elteltével tudott csak billentyűzetet ragadni és „személyesen” beszámolni az átélt élményekről. Az alábbi sorokban az ő beszámolóját olvashatjátok. 🙂
Sziasztok!
Augusztus 25-én reggel, még éppen, hogy csak elkezdődött a vasárnap, de én már igen sok mindenen voltam túl, hiszen az éjszaka háromnegyed egykor megszületett Fruzsina kislányunk, természetesen apás szülés volt még mindig látni a karomon a nejem körmei nyomát. Hajnal három óra körül értem haza, de nem igazán tudtam aludni az adrenalin szintem az egekben volt. A gyerkőc már megvan, gondoltam egy dobogós helyezéssel még megkoronázom a mai napot így Tomival elugrottunk Salgótarjánba az XCO Magyar Kupa záró futamára versenyezni egy keményet. Ez be is jött, mivel az összetettben érdekelt „nagy” ellenfelek itt voltak, így volt kikkel meccselni a dobogós helyezésekért. Bemelegítéskor még feltöltöttem magam egy új fajta energizáló tablettával, (ide kattintva megtudhatjátok, hogy melyik az 🙂 )amit a verseny előtt 40 perccel kell bevenni (egész jó az íze), majd felszívódás után kb. a verseny első 30 percére elegendő energiával ellátja a szervezetet. A bemelegítésem a nem éppen ideális melegítési hely ellenére (sík rész hiányában) egész jól sikerült. Mivel jól álltam az összetettben így a rajthoz szólításnál az első sorba állhattam be és már csak egy jó rajt kellet volna mindezek után. Rajt, elindultunk, de nem lőttem ki nagyon, mert egy hosszabb emelkedővel kezdődött a pálya és tudtam, hogy a Cser Gabi mögé kell tenni a kereket.
Így is tettem, viszont ő most valószínűleg nem volt csúcs formában és már a második emelkedőn a másik nagy vetélytárs Ibrányi Attila meg is indult és elrobogott mellettünk. Én sokat nem várhattam és azonnal raktam a kereket mögé, így itt már sejtettem, hogy kivel kell ma megküzdeni az első helyért. Az első kör végére 10-20mp-es előnyt szereztünk a többiekkel szemben, majd a második kör elején benyomtam egy energiazselét. Közben Attila ment elől, én pedig direkt nem előztem meg, mivel egy darabig figyeltem hol lesz gyengébb és hol tudom, majd az utolsó körben megtámadni. Ez a vártnál hamarabb történt, mivel a kör végén Attilának leesett a lánca, így elmentem mellette és egy kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam, hogy látótávolságon kívülre kerüljek.
A harmadik körben úgyszólván nem történt semmi. Mentem a saját tempómat, egyszer-kétszer hátra néztem,de nem láttam magam mögött senkit, így már kezdtem örülni , de a negyedik kör elején Attila megérkezett a pálya egyik kanyargósabb részén, ahol kb. 20mp-re lehet tőlem. Gondoltam, ennek fel se térfa és gyorsan nyomtam megint egy energia zselét és nagyobb sebességre kapcsoltam, de éreztem, hogy így nem fogom a végéig bírni ezért kicsit visszább vettem, hogy ha Attila felérne, akkor a végére maradjon annyi erőm, hogy le tudjam sprintelni a célban. Szerencsére erre nem került sor és amikor az utolsó emelkedő tetején hátra néztem, újból nem láttam senkit, így tudtam, hogy ha nem hibázok akkor megvan a győzelem, de nem engedtem ki még lefele is mentem keményen a célban 44mp előnnyel érkeztem és egy győzelemmel megkoronáztam a vasárnapi napot. Csapattársam Tomi egy darabig küzdött a 3. helyért, viszont még egy kis erő kellet volna így a 4. helyet sikerült megszereznie. Köszönöm a frissítést a csapat társaimnak, valószínűleg az éjszakai adrenalin bomba is kellet a győzelemhez. Legközelebb a hétvégi Mátra Maratonon indulok, amit tavaly sikerült megnyernem és jó lenne az idén is hasonló eredmény. 🙂
Az összetett győzelem is megvan
