Az elmúlt hétvégén egy rövid kényszerpihenő után végre újra versenyeztem.

A Szilvásvárad Maraton után (amit technikai probléma miatt fel kellett adnom) a tőlünk nem messze lévő Ragály és Serényfalva közötti 31km-es EthicSport Gömör Kupa időfutamon álltam rajthoz. A versenyt inkább edzésnek fogtam fel, így oda és vissza is bringával mentünk ki harmadmagammal. Az időeredményem a 11. helyre lett elegendő, ami nem egy nagy durranás, de a történethez hozzátartozik, hogy már a rajt előtt lassú defektem volt, ami a verseny végére jól meg is szívatott, mert alig bírtam már felmenni az utolsó hegyre.

A ragályi célban

Az időfutam után úgy terveztem, hogy a következő heti II. Kondenzgyík Maratonon állok rajthoz, amit Miskolcon a Csanyik-völgyben rendeztek meg. Gondoltam ismét egy jó közeli versenyen vehetek részt, amire nem kell korán indulni, na meg a színvonal is kiváló, a pályáról nem is beszélve. Szóval egész héten erre a versenyre próbáltam magam hangolni, mert szerettem volna az idén a dobogóra állni, ha már tavaly két defekt is megakadályozott benne. Sajnos ezt a számításomat a dunai árvíz csütörtökön keresztbe húzta, mert munkámból adódóan elvezényeltek védekezési munkálatokra a Dunakanyarba. Úgy számoltam, hogy lesz vagy 2-3 nap és talán még hazaérek, de végül egy hét lett belőle, így péntek éjszaka érkeztem haza, nem valami fitt állapotban. 🙂 

Az egy hetes edzőtábor a Dunakanyarban

Szombaton pedig már négy csapattársammal együtt Kassának vettem az irányt, hogy csapassunk egy jót a Tátrában a Skoda Bike Maratonon. Előtte azért még péntek este a lehetőségekhez képest rendbe rakattam a lábaimat a Tea Vitálban. Az egész heti sok-sok órás állás betonkeménnyé tette az izmokat és szalagokat is egyaránt, de egy új kezelési formát kipróbálva egész jól ellazultak a végére. Bár nem mondom, hogy minden fájdalommentes volt. 😀 

Szóval szombaton fél hétkor útnak eredtünk. A kis forgalom és a jó útviszonyok miatt elég gyorsan oda lehet érni Kassára, ám mi így is kiszámoltuk az időt és 9-re érkeztünk meg. Pityikusszal gyorsan beneveztünk az 50km-es közép távra, ami 1600m szintet tartalmazott és felment egészen 1200m-ig. Peták Levi, Farkas Joci és Linzenbold Tomi a 20km-es táv mellett tették le voksukat. A 10 órai rajtba szó nélkül beengedtek szemből, így az első sorból kezdhettük meg a versenyt. Már az első 1-2km-en kialakultak az erőviszonyok és öten szakadtunk el a tömegtől (168fő), majd egy meredekebb résznél már csak hárman maradtunk. Elől a hazaiak egyik középtávú menője Dusan Kozel, majd Pityikusz és jómagam következtünk. Dusan valószínűleg nem volt megelégedve a kialakult helyzettel és nyomott egy kövérebbet, amitől mi megúsztunk egy kicsit, de Pityikusz nem hagyta annyiban és látótávolságon belül követte egészen a verseny végéig. Én jobbnak láttam tartalékolni, mert sejtettem, hogy nem lesz ez még így sem egy sétagalopp, de azért törekedtem a 3. helyem megtartására. Szépen haladtam is, ahhoz képest, hogy pénteken még minden méter fájt a lábaimnak, aztán az első iszonyú gyors lejtő után úgy 15km környékén megérkeztünk a pálya legalacsonyabb pontján található faluba, ahonnan tudtam,  hogy brutál hosszú és kemény mászás visz fel 1200m-re. A faluból kifelé menet egy medve feliratú transzparens és egy kifeszített medvebőr jelezte, hogy itt bizony akár összefuthatunk egy két Maci Lacival. 🙂 

Ez úgy elgondolkodtató 🙂

A faluból kiérve próbáltam olyan tempót diktálni magamnak, hogy ne lásson a mögöttem jövő, hogy ne tudjam motiválni, de egy hármas elágazásnál valószínűleg annyira el voltam ezzel foglalva, hogy a balra kanyarodás helyett egyenesen elmenve nekimentem egy siratófalnak (jó meredek mászás). Aztán úgy 2km után feltűnt, hogy se előttem, se mögöttem nem jön senki és még csak nyom sincs. Kicsit vártam, hátha mégis csak ők hibáztak, majd visszagurultam és bosszankodva (na jó, káromkodva! 🙂 ) konstatáltam, hogy itt bizony nekem balra kellett volna elkanyarodnom. Ezzel a kis kitérővel bőven elveszítettem a 3. helyemet és kb. a 100-ra csúsztam vissza. 🙁 Rövid hezitálás után, hogy feladjam vagy sem, mégis csak folytattam a versenyt, ahol idegből mentem ing-gatya közel a végéig, ám az utolsó 4-5km-re úgy elkoptam, hogy már csak a pedálokat rugdosva jutottam el a célig, ahol a 11. helyen gurultam át kategóriámban. Mit ne mondjak, elég szarul esett. Szerencsére azért a többieknek jól sikerült a verseny és Pityikusz megtartotta második helyét, valamint a rövid távon Peták Levi nyert Farkas Joci előtt, Tamás pedig a 9. helyen zárta a versenyt.

Itt még jó irányba haladtam

Amin nagyon meglepődtem, hogy miközben előztem a versenytársakat, többször angolul kértem utat, amire többen felháborodva szóltak vissza, hogy lehet magyarul is! Ja és a verseny után a hüttében is rám szóltak, hogy kérhetem magyarul is a sört! 🙂 Azért furcsálom, mert mikor síelni vagyunk, akkor meg viszont semmi pénzért nem szólnának így hozzám. 🙂

Ezen a hétvégén jön egy kis pihenő, majd jövő héten Csömörön XCO Magyar Kupa futam és CCChallenge futam. Utána viszont egy nagyon kemény július következik, amikor is 7-én Visegrádon Maraton Országos Bajnokság, ahol már Master1-ként próbálok életem első hosszú távján (92km) minél jobban szerepelni, majd 21-én Olimpiai Cross OB. Sopronban, majd utána 28-án pedig az Ózdi Acélfiúkkal a nagyatádi hosszú távú triatlon OB-n indulok váltóban, ahol természetesen enyém a 180km-es bringás táv! Jó móka lesz! 🙂

See you….!