A kazincbarcikai verseny után láttam, hogy ez az edzettségi szint kevés lesz ezért elkezdtem a komolyabb felkészülést a SuperCross versenyekre. Volt két hetem, hogy az ózdi versenyre nagyobb erőnlétet szerezzek, ami sikerült is hiszen a 2. helyen végeztem. Tudtam, hogy ha tovább tudom folytatni az erőfejlesztő edzéseket, akkor a veszprémi futamon már akár a dobogó legfelső fokára is felállhatok.
Mint mindig vasárnap reggel mentünk a versenyre nem aludtunk ott, 7 órakor kocsiba pattantunk és három és fél óra utazás után kipihenten 🙂 ott is voltunk a verseny helyszínén. 13 órakor volt a rajt így volt idő mindenre. A bemelegítés alatt megettem egy ásványi anyag tablettát, hogy a versenyen pörögjön a lábam, gyorsabb legyen az izomzat. A második sorból rajtoltam, így nem kellett a rajt utáni adok-kapokban részt vennem.
Jól is alakultak a dolgok mert a rajt után hatan azonnal elszakadtunk a többiektől, nagy tempót diktáltak az elit versenyzők ezért egy kicsit le is maradtam róluk, nehogy túl korán besavasodjak. Az egyik nagy ellenfelem Cser Gabi előttem volt, de nem izgultam, gondoltam majd fezárkozók van rá 13 köröm. Egy kör után a másik nagy ellenfelem is megérkezett Szabó András (gondoltam kemény verseny lesz a mai) Andrással három körön át üldöztük a Gabit már majdnem lőtávolon belülre értünk amikor is elkezdődtek a lekörözések ami ezen a szűk pályán nem volt egyszerű feladat, nem is úgy ment ahogy terveztem így Gábor megint eltávolodott kb. 20mp-re, közben András nem bírta az iramot és lemaradt rólam.
Körülbelül a hatodik körben éreztem, hogy kell egy kis energia a szervezetnek, mert kezdek lemerülni, ezért benyomtam egy energiazselét és ismét üldözőbe vettem Csert. Kicsit közeledtem, de mindig volt valaki az utamban, aki feltartott ezért az a fránya 20mp nem akart elfogyni. A futam végén a tizedik kör körül még toltam egy energiazselét, amitől újra erőre kaptam, de már nem tudtam Gabit megfogni. András közben elfáradt ezért hátrafelé már nem kellett nézegetnem. A 2. helyen futottam be a célba, aminek nagyon örülök mert látom az edzéssel jó úton járok.
A verseny végeztével megettem egy fehérje csokit a gyorsabb regenerálódás érdekében. A pálya jó volt, tetszett, csak szerintem egy ekkora mezőnynek túl rövid és szűk volt, láttam milyen tülekedés volt az eső körökben, sorban álltak a lassítónál a bringások, illetve legközelebb szerintem ki kellene szivacsozni a homokozó utáni padokat és libikókát, még mielőtt valaki le nem veszi őket arccal! Ja és a tanösvényt jelző táblát is, mert rossz verseny közben arra figyelni, hogy ne verjem be a fejem!
Köszönöm az Energiabüfének a támogatást, vasárnap Salgótarjánban csapunk össze, ahol szintén rövid körök lesznek ezért az lesz a taktikám, hogy nem engedek elmenni senkit, nyomom amíg bírom. 🙂