X. Aranycsengő Kupa, Balassagyarmat, 2013 06. 30.

A 100. Tour de France nyitányát és az országúti kerékpározást egy mezőnyversennyel ünnepeltük vasárnap Balassagyarmaton, ahol nagyjából 50-en vágtunk neki az összesen 600m szinttel színesített 38 km-es távnak. Egyesületünkből Fábián Norbi képviselte az erőt és a rutint, míg jómagam (Gaba) a lelkes amatőr kategóriában azt a célt tűztem ki, hogy tekerek amit bírok, és ha nem marad bennem semmi a végére, akkor eredménytől függetlenül eredményesnek nyilvánítom a napot.

Itt még a ragályi időfutamon suhan Gaba (fotó: opont.hu)

 A lassú rajt után megindult a suhanás Garáb irányába, 40-45km/h körüli tempóval élvezetesen haladtunk együtt, a néhány kisebb domb, élesebb kanyarok, és aszfaltozott off road szakaszok sem tudták szétszakítani a mezőnyt. A verseny elején rutin hiányában a csendes megfigyelő pozíciót választottam a boly végén, majd néhány, kamikázékat megszégyenítő kátyúkerülő akciót látva jobbnak láttam előrébb lopakodni, ahol nagyon jó tanácsokat kaptam a tapasztaltaktól. Mindeközben Norbi végig elől helyezkedett, figyelve a négy Biondo-s srácra, akik együtt dolgozva megnehezíthették volna mindenki dolgát.

Fél-távnál értünk a verseny 4 km-es nagy hegyéhez, aminek az elején volt egy meredek 300 méteres szakasz, majd tempósan lehetett haladni a csúcsig (már aki bírta nyomni!). A hegytetőn volt egy hegyi hajrá, amit külön értékeltek. Szóval itt úsztunk meg (mármint a lelkes amatőrök), az alsó 300 méteren, (kb. a mezőny fele), majd külön versenyt vívva haladtunk tovább a cél felé. A tető után egy haladós lejtő következett, aztán meg a fekete leves. Nem gondoltam, hogy versenyen használnom kell még a nagyi-fokozatokat! 20% körüli emelkedők következtek, meg olyan szakaszok, ahol cyclocross bringa kellene. Görcshatáron köhögve működő combizmaim jelezték, hogy az utolsó kilométerek fájni fognak, de nem lehet leszakadni a csoportról! Az utolsó faluban rákanyarodtunk a Garáb felé vezető emelkedőre, ami 3km-t jelentett a célig. Itt aztán jött a kalapácsos ember, meg bedobták a gereblyét, meg megint elfogytak a fokozatok, úgyhogy a vérmes reményeket lecseréltem a saját tempómra, ami végül bevált! A faluba érve Pelyhe Laci már visszafelé gurulva bíztatott, majd Norbi szurkolása adott erőt az utolsó 100 méterre. Finoman szólva elfáradtam.

A célban Norbit kérdezve a versenyről csak annyit mondott, hogy megvolt! -Mi volt meg? -Hát, minden!

Nagyszerű versenyzéssel Norbinak sikerült megnyernie a hegyi hajrát, majd a célba is elsőként ért fel, megnyerve a korosztályos, és abszolút értékelést is! All In! Büszke vagyok rá, nagyszerű volt csapattagként ott lenni vele a célban.

A verseny után kellemes vendéglátásban volt részünk, köszönet érte a szervezőknek. A cseresznyetálakért, és finom sütikért köszönet a Narconon Új Élet központjának, sok erőt és kitartást kívánunk az ott élőknek és dolgozóknak.

Az eredményhirdetés után már csak a „kellemes” visszaút volt hátra, ami a kiégetett szervezettel, valamint a viharossá fokozódott szembeszéllel igazi habbá vált a tortán, … bár az élet nem mindig habos-torta (valami tanú szerint!).

Köszönet a szélárnyékért fiúk!