Ózdi Kerékpáros Egyesület » Cyclocross után már az MTB versenyeken gyűlnek az ÓKE érmei!

A rövid két hónap versenymentes időszak után tegnap újra versenykörülmények között pattantak nyeregbe egyesületünk bringásai. Még januárban a téli szakágban a cyclocross-ban képviselték sikeresen az ÓKE színeket, ám most, hogy már beköszöntött a tavasz, a cross bringa helyett az MTB került elő. A szezonnyitó helyszíne a tokaji hegy lábánál található Tarcal település volt, ahol a 2. Kőfejtő Crosson vehettek részt a magukat megmérettetni kívánó bringások. A tavaly útjára indult verseny a jó marketing munkának, na és nagy valószínűséggel a jó időnek köszönhetően megduplázta az indulók létszámát és több mint száz versenyző gyűlt össze a település főterén. A bringások nagy része az ország keleti feléről érkezett, akik között ott voltak a „keleti blokk” legjobbjai is. A szervezők a pályát ezúttal sem bonyolították túl, ami egy hosszabb mászást és egy a szőlő sorok közötti lejtőt tartalmazott egészen 2,9km hosszan. Az érdekesebb részek inkább a település utcáin voltak megtalálhatók, ahol eddig nem megszokott módon többször került autó a pályára ezzel borzolva a kedélyeket.

A délelőtt 11 órai rajt során a Junior és a Master3-as futamokban voltunk érdekeltek, ahol Farkas Balázs és apukája, Farkas László álltak rajthoz, hogy felmérjék szezon eleji formájukat. Nekik a versenytáv 5 és 3 körben volt meghatározva, ami embert próbáló feladatnak bizonyult így év elején. A rajt utáni tülekedésben Balázs egy kicsit hátra szorult, majd a verseny hevében útvonalat is tévesztett, de még így is sikerült visszazárkóznia a 2. helyre, ahol végül zárta is a versenyt. Lászlónak ez volt az első versenye, így a tisztes helytállás volt a cél, ami sikerült is annak ellenére, hogy a negatív mintás gumi nem sok tapadást biztosított a poros utakon. Ő kategóriája 4. helyén végzett.

A tévedés után már a helyes nyomon száguld lefelé Balázs

A 12:45-ös Felnőtt és Master1-es korosztályok futamában közel 60 bringás állt oda a rajtvonalhoz. A férfiaknak 7, még a nőknek 3 kört kellett teljesíteniük ahhoz, hogy eldöntsék, hogy kik legyenek győztesek. Sajnos a szűk utcák már nem bírták el ezt a létszámú mezőnyt, így a rajt után igen balesetveszélye szituációk alakultak ki, aminek végül nagy szerencse folytán nem esett senki sem áldozatául.

A futamban két ÓKE-s Frölich Tamás és Kovács István „Pityikusz” voltak jelen, akik az első sorokból kezdhették meg a versenyt, így már az első körben az élre állhattak és diktálhatták a számukra megfelelő tempót. Az első komolyabb mászásnál végül tisztázódtak az erőviszonyok és csak a legjobbak maradtak az élmezőnyben, ami kb. 5-6 főt jelentett ekkor. Időközben ebből a csoportból két olyan versenyző (Kiss Józsi és Vincze Levente) is defektelt, akik bizony beleszólhattak volna a dobogós helyezések eldöntésébe. De mint tudjuk nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha” , így maradt az eredeti felállás és a Debrecenből érkező Porcsin Levente állt az élre és diktált kellemetlen tempót, amivel próbált elszakadni az őt üldöző ÓKE-s duótól, akik a pofaszeles szakaszokon rendre felzárkóztak.

A versenyben végig vezető trió. Elől Kovács István „Pityikusz”, majd Frölich Tamás és a 3. helyen Porcsin Levente

Így ment ez egészen a verseny feléig, ahol időközben a vezető hármas nyakára megérkezett a kazincbarcikai Team3K fiatal versenyzője Hacsi Ákos, aki a rövid szélárnyékban töltött pihenő után begyújtotta a rakétákat és az élre állt tempót menni. Végül Tamásnak, Istvánnak és Leventének is sikerült átvenni a ritmusváltást, de látszódott mindenkin, hogy ezt bizony senki sem kívánta. Az utolsó előtti 6. körben Ákos újra próbálkozott, de a hosszabb emelkedő elején hátsó kereke eldefektelt, így ő kiszállt a dobogóért folytatott harcból, így maradt az addig vezető trió. Az utolsó kört megkezdve István és Tamás mindent egy lapra feltéve és elhasználva a végső tartalékokat újabb támadást indítottak Levente ellen, aki végül lemaradt néhány másodpercre, így kettős ÓKE siker született. Tamás a felnőtt, István pedig a Master1-es futam győzteseként haladhatott át a célvonalon!

Hacsi Ákos szépen felzárkózott, ahol végül meglepetést is okozhatott volna

Ki hogyan látta a verseny!?

Pityikusz:

Az első körökben nem éreztem magam igazán erősnek. Mondhatnám azt is, hogy megütött a nagy tempó és a meleg is. Egyértelműen a debreceni srác irányította a történéseket. Később az elfogyasztott energiagél után magamra találtam és át tudtam venni a támadásokat, amit a felzárkózó Ákos diktált. Mikor látta, hogy defektelt, nagyon sajnáltam, de egy részről meg is könnyebbültem, mivel már nagyon feszült az a bizonyos húr. Végül az utolsó körben Tomival mindent egy lapra feltéve leszakítottuk Leventét, így kettős ÓKE győzelmet arattunk!

Tomi:

Kb. 10 másodpercen múlott, hogy le ne késsem a rajtot, így még „verekedtem” magam előre a mezőnyben, amikor ellőtték azt! Nem kis manőverezésre volt szükségem, hogy előre jussak. Miután ez sikerült próbáltam tenni a kereket a debreceni srácéra, amit még elbírtam, de folyamatosan nézegettem hátra, hogy Istvánnal mi a helyzet, felzárkózik-e. Ismerem már annyira és tudom, hogy az első km-ek nehezen szoktak neki telni, de gyorsan összeszedi magát és felzárkózik az elejére és általában tovább is szokott menni. Így volt ez most is azzal a különbséggel, hogy nem szakadt el és bírtunk a tempóját. Egészen a 4. körig ment az adok kapok, amikor az általam favoritnak titulált Hacsi Ákos szépen felért ránk és némi pihenés után ott is akart minket hagyni. Szerencsére még volt bennünk annyi, hogy átvegyük a támadást, majd az utolsó előtti körben Ákos pont meg akart lépni, de a technika közbeszólt és defektelt. Tényleg kár volt érte, mert még izgalmasabban alakulhatott volna a végjáték, de egy részről megkönnyebbülést is jelentett, bár a tempó nem nagyon akart csökkenni. Végül az utolsó körben lószoltunk egyet, ami már Leventének nem esett jól, így Istvánnal együtt haladhattunk át a célvonalon!