A rövid két hónap versenymentes időszak után tegnap újra versenykörülmények között pattantak nyeregbe egyesületünk bringásai. Még januárban a téli szakágban a cyclocross-ban képviselték sikeresen az ÓKE színeket, ám most, hogy már beköszöntött a tavasz, a cross bringa helyett az MTB került elő. A szezonnyitó helyszíne a tokaji hegy lábánál található Tarcal település volt, ahol a 2. Kőfejtő Crosson vehettek részt a magukat megmérettetni kívánó bringások. A tavaly útjára indult verseny a jó marketing munkának, na és nagy valószínűséggel a jó időnek köszönhetően megduplázta az indulók létszámát és több mint száz versenyző gyűlt össze a település főterén. A bringások nagy része az ország keleti feléről érkezett, akik között ott voltak a „keleti blokk” legjobbjai is. A szervezők a pályát ezúttal sem bonyolították túl, ami egy hosszabb mászást és egy a szőlő sorok közötti lejtőt tartalmazott egészen 2,9km hosszan. Az érdekesebb részek inkább a település utcáin voltak megtalálhatók, ahol eddig nem megszokott módon többször került autó a pályára ezzel borzolva a kedélyeket. 

A délelőtt 11 órai rajt során a Junior és a Master3-as futamokban voltunk érdekeltek, ahol Farkas Balázs és apukája, Farkas László álltak rajthoz, hogy felmérjék szezon eleji formájukat. Nekik a versenytáv 5 és 3 körben volt meghatározva, ami embert próbáló feladatnak bizonyult így év elején. A rajt utáni tülekedésben Balázs egy kicsit hátra szorult, majd a verseny hevében útvonalat is tévesztett, de még így is sikerült visszazárkóznia a 2. helyre, ahol végül zárta is a versenyt. Lászlónak ez volt az első versenye, így a tisztes helytállás volt a cél, ami sikerült is annak ellenére, hogy a negatív mintás gumi nem sok tapadást biztosított a poros utakon. Ő kategóriája 4. helyén végzett.

A 12:45-ös Felnőtt és Master1-es korosztályok futamában közel 60 bringás állt oda a rajtvonalhoz. A férfiaknak 7, még a nőknek 3 kört kellett teljesíteniük ahhoz, hogy eldöntsék, hogy kik legyenek győztesek. Sajnos a szűk utcák már nem bírták el ezt a létszámú mezőnyt, így a rajt után igen balesetveszélye szituációk alakultak ki, aminek végül nagy szerencse folytán nem esett senki sem áldozatául. 

A futamban két ÓKE-s Frölich Tamás és Kovács István „Pityikusz” voltak jelen, akik az első sorokból kezdhették meg a versenyt, így már az első körben az élre állhattak és diktálhatták a számukra megfelelő tempót. Az első komolyabb mászásnál végül tisztázódtak az erőviszonyok és csak a legjobbak maradtak az élmezőnyben, ami kb. 5-6 főt jelentett ekkor. Időközben ebből a csoportból két olyan versenyző (Kiss Józsi és Vincze Levente) is defektelt, akik bizony beleszólhattak volna a dobogós helyezések eldöntésébe. De mint tudjuk nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha” , így maradt az eredeti felállás és a Debrecenből érkező Porcsin Levente állt az élre és diktált kellemetlen tempót, amivel próbált elszakadni az őt üldöző ÓKE-s duótól, akik a pofaszeles szakaszokon rendre felzárkóztak.

Így ment ez egészen a verseny feléig, ahol időközben a vezető hármas nyakára megérkezett a kazincbarcikai Team3K fiatal versenyzője Hacsi Ákos, aki a rövid szélárnyékban töltött pihenő után begyújtotta a rakétákat és az élre állt tempót menni. Végül Tamásnak, Istvánnak és Leventének is sikerült átvenni a ritmusváltást, de látszódott mindenkin, hogy ezt bizony senki sem kívánta. Az utolsó előtti 6. körben Ákos újra próbálkozott, de a hosszabb emelkedő elején hátsó kereke eldefektelt, így ő kiszállt a dobogóért folytatott harcból, így maradt az addig vezető trió. Az utolsó kört megkezdve István és Tamás mindent egy lapra feltéve és elhasználva a végső tartalékokat újabb támadást indítottak Levente ellen, aki végül lemaradt néhány másodpercre, így kettős ÓKE siker született. Tamás a felnőtt, István pedig a Master1-es futam győzteseként haladhatott át a célvonalon! 🙂

Ki hogyan látta a verseny!?

Pityikusz:

Az első körökben nem éreztem magam igazán erősnek. Mondhatnám azt is, hogy megütött a nagy tempó és a meleg is. Egyértelműen a debreceni srác irányította a történéseket. Később az elfogyasztott energiagél után magamra találtam és át tudtam venni a támadásokat, amit a felzárkózó Ákos diktált. Mikor látta, hogy defektelt, nagyon sajnáltam, de egy részről meg is könnyebbültem, mivel már nagyon feszült az a bizonyos húr. 🙂 Végül az utolsó körben Tomival mindent egy lapra feltéve leszakítottuk Leventét, így kettős ÓKE győzelmet arattunk! 🙂

Tomi:

Kb. 10 másodpercen múlott, hogy le ne késsem a rajtot, így még „verekedtem” magam előre a mezőnyben, amikor ellőtték azt! 🙂 Nem kis manőverezésre volt szükségem, hogy előre jussak. Miután ez sikerült próbáltam tenni a kereket a debreceni srácéra, amit még elbírtam, de folyamatosan nézegettem hátra, hogy Istvánnal mi a helyzet, felzárkózik-e. Ismerem már annyira és tudom, hogy az első km-ek nehezen szoktak neki telni, de gyorsan összeszedi magát és felzárkózik az elejére és általában tovább is szokott menni. Így volt ez most is azzal a különbséggel, hogy nem szakadt el és bírtunk a tempóját. Egészen a 4. körig ment az adok kapok, amikor az általam favoritnak titulált Hacsi Ákos szépen felért ránk és némi pihenés után ott is akart minket hagyni. 🙂 Szerencsére még volt bennünk annyi, hogy átvegyük a támadást, majd az utolsó előtti körben Ákos pont meg akart lépni, de a technika közbeszólt és defektelt. Tényleg kár volt érte, mert még izgalmasabban alakulhatott volna a végjáték, de egy részről megkönnyebbülést is jelentett, bár a tempó nem nagyon akart csökkenni. Végül az utolsó körben lószoltunk egyet, ami már Leventének nem esett jól, így Istvánnal együtt haladhattunk át a célvonalon!

 Köszönjük a fotókat Molnár Tibornak! 🙂

 Videó a pályáról:

 

---