Az elmúlt heti várgesztesi verseny után most jóval közelebbi helyszínre utaztak versenyzőink, hiszen az elhalasztott áprilisi időpont helyett most került megrendezésre a tradicionálisnak számító salgótarjáni VB (városi bajnokság) 🙂 ahol a nógrádi megyeszékhelyhez közellakó bringások előszeretettel látogatnak el egy jó kis versenyzésre. Nincsenek másképp ezzel klubunk tagjai sem, így a szokásosnak mondható négyesfogat (Farkas Balázs, Frölich Tamás, Kovács István és Lórencz Péter) képviselte a fekete-fehér-kék színeket.
A verseny az SBTC sporttelep körül kijelölt jól megszokott körön zajlott, ami bár több éve ugyanaz, ám mégis élvezetes nyomvonalat jelent a mai napig. Főleg így megspékelve egy jó adag sárral, ami az előző napi esőzések nyomaként azért jócskán felfedezhető volt a pályán. Ennek köszönhetően el is kellett a sárgumi, amit most sikerült is magunkkal vinni. (Igaz, hogy osztoztunk rajta, így Pityikusz és Tomi is egy egyel lett gazdagabb a hátsó kerékre, de azért jól jött) 🙂
Szintén ebben az időpontban rendezte az ózdi Teknőc Futó Klub is a Hegyifutó versenyét, ahol három tagunk is próbára tette magát, így még a tarjáni indulás előtt kimentünk egy kis biztatásra a Bíben-völgybe, de mivel sok volt az ismerős az indulás is csúszott jó néhány percet, aminek az lett az eredménye, hogy még Balázs és Szúnyog már javában járták a pályát, addig Tomi és István éppen hogy beesve a rajtba kezdhették is a versenyzést! 🙂 Sőt Balázs már ekkor versenyben is volt és egy nagyszerű versenyezéssel újabb dobogós helyezéssel (3.hely) gazdagította az ÓKE érempalettáját!
Pityikusznak a lejtmenetben sikerült elszakadnia Hacsitól (Fotó: Rigó Gergely)
Tamásnak és Istvánnak viszont így nulla melegítéssel kellett padlógázt menni. 🙂 Az első körben egy kicsit rosszul is esett nekik a tempó, de szépen tartották magukat az abszolút verseny 2-4. helyén, ahol a tarcali versenyhez hasonlóan a kazincbarcikai Hacsi Ákos (Team3K) tört borsot az ÓKE duó orra alá. 🙂 Mögöttük néhány másodperc lemaradással, ám látótávolságon belül Szúnyog is rakta a kereket egy hazai versenyzővel együtt. Az adok kapok egészen négy körön keresztül zajlott, ami után Pityikusz a lejtőt megelőzően előre állt és kb. 10-15 másodpercest rést nyitott az őt üldöző Ákossal szemben. Ezt az előnyt meg is tartotta a célig, így kategóriáját toronymagasan nyerve az abszolút verseny 2. helyét is megszerezte a rajt-cél győzelmet arató Ibrányi Attila (Vitalistás SE) mögött. Kicsit hátrébb nem sokkal Tomi jött, de Ákos a futós szakaszon gyorsabbnak bizonyult, így ott olyan előnyt tudott kialakítani, amit már nem adott ki kezéből még úgy sem, hogy lejtmenetben lassabb volt a többieknél. Végül az 5. körben Tomira felért a tarjáni kolléga Bálint József (SHKE) is, aki fogát összeszorítva az agyagos futós szakaszon szintén gyorsabb volt, így letaszította őt a dobogóról. :/ Szúnyognak a 4. körben meggyűlt a baja a sárral és keresztbe fordult, aminek az lett az eredmények, hogy az emelkedő utáni gyors szakaszon látótávolságon kívülre kerültek a többiek, így ő a kategória 5. helyén gurult át a célvonalon.
Master eredményhirdetés (Fotó: Czibulya Roland)
Ahogyan már fentebb említve is lett, három tagunk, Kriston László, Tulipán Attila és Vitális István a teknőcös Terepfutó Hétvége keretein belül lebonyolított II. Terep Félmaratoni Országos Bajnokságon és az I. Szenior Országos Bajnokságon félmaratonon vett részt. Bár a pálya az egyik legszebb adottságokkal rendelkező nyomvonalon vezet, ám sok nézelődésre nem adatik lehetőség, mert talán az egyik legkeményebb is egyben, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Hangony és Borsodszentgyörgy határában található hármas kereszthez is fel kell futniuk a versenyezőknek (aki járt már arra, az jól tudja, hogy helyenként kb. 20%-os meredekségű dombot kell leküzdeniük a versenyzőknek). Mindezeket még tetézte az előző napokban lehullott csapadék, így még nehezebb volt a tempós futás. Még Tuli és Laci hivatalos versenyengedély hiányában a Hoka félmaratonon állt rajthoz, addig István az I. Szenior Országos Bajnokság 35-39 közötti korosztály mezőnyében, ahol a jelentős futó múlttal és tapasztalattal rendelkező versenyzők mezőnyében a kiváló 5. helyezést érte el! Természetesen Laci és Tuli is odatették magukat, oly annyira, hogy mint utólag kiderült mindketten felállhattak kategóriájuk dobogójának 3. fokára.
Rajtol a XIX. Hegyi Futóverseny félmaratoni távjánakmezőnye (Fotó: Ózdi Sportszervező Iroda)
Meglátások a tarjáni VB után:
Pityikusz:
– Melegítés hiányában a rajt után próbáltam olyan tempót menni, hogy ne essen nagyon kellemetlenül, ám Ibrányi Attila után Ákos előre állt és elég kemény tempót ment, majd miután egy kicsit rendeztem soraim én is megkínáltam őt. Gondoltam hátha el tudok szakadni és felérni Ibrányira, de ekkor még nem sikerült leszakítanom, majd csak a 4. vagy 5. kör végén álltam előre, mivel tudtam, hogy a lefelé nem az erőssége és ott van esélyem ellépni. Ez be is jött, így a kategóriámat megnyerve és Ibrányi mögött másodikként értem célba.
Tomi:
Szerencsére nem nagyon éreztem a melegítés hiányát, így az első körökben még egész jól is esett a verseny. Viszont ahogy egyre több kör volt a lábunkban, úgy kezdtem fáradni és a futós szakaszok nagyon nem estek jól, főleg úgy, hogy előttem Pityikusz és Ákos oda-vissza kínálgatták egymást én pedig próbáltam ottmaradni mögöttük. 🙂 Egy darabig ment is, de a 4. körben nem tudtam Istvánnal tartani a tempót, hogy Ákos előtt kezdjük meg a lejtmenetet. Az az egyetlen rövid futós szakasz nagyon nem esett jól és még én kínlódtam, addig Ákos úgy futott el a bringával, mint aki szembe jön. Utána pedig folyamatosan azért küzdöttem, hogy felérjek rá. Lefelé sikerült is, de az utolsó körökben megrogytam és a tarjáni srác is felért rám és szintén ezen a futós szakaszon ő is bekínált, amit nem tudtam átvenni, így ő 3. én pedig 4. lettem. 🙂 Mindezektől függetlenül egy szuper versenyen vagyunk túl egy jó kis mezőnyben, bár néhány helyi bringást még szívesen láttam volna mezőnyben. Biztos elriasztotta őket a sár. 🙂
Szúnyog:
Nekem ez volt az első idei mounti versenyem, mivel az elmúlt egy hónapot éjt nappallá téve dolgoztam, így most sikerült végre egyre eljutnom. Nagy elvárásaim így nem voltak magammal szemben, mindössze annyi, hogy az első körökben látótávolságon belül tudjak maradni. Ez valószínűleg ment volna végig is, de a 4. körben keresztbe fordult alattam a bringa. Miután visszaültem, addigra a többiek elhúztak, így magányosan róttam az utolsó két kört.
Legközelebb ezen a hétvégén 15 fővel állnak rajthoz egyesületünk tagjai a Szilvásvárad Maratonon! Akinek van kedve jöjjön és biztassa őket a 10 órai rajtnál. 🙂
