Kovács István “Pityikusz” élete első SuperCross futamát nyerte ma Balassagyarmaton!

A mai napon az egykori nógrádi megyeszékhelyen, Balassagyarmaton folytatódott az idei SuperCross sorozat. A IV. alkalommal kiírt Palóc Cross megrendezésével a szervező Vitalitás SE a tragikus hirtelenséggel elhunyt Príbeli Istvánnak kívánt emléket állítani, aki a gyarmati kerékpárversenyek rendezése mellett a hazai triatlon sportban tette le névjegyét.

A múlt heti tarjáni verseny esős, de viszonylag enyhe időjárása után most időnként napos, de az évszaknak megfelelően igen hideg és szeles időjárás fogadta a 138 indulót, akik között újra nagy létszámmal ott voltak északi szomszédaink, illetve az egyesületünk négy állandó tagja Farkas BalázsFrölich TamásKovács István “Pityikusz és Lórencz Péter “Szúnyog” is.

Az időjárás elég zord volt :)

Az időjárás elég zord volt 🙂

A pálya a jól bejáratott helyszínen, a Balassagyarmatiak közkedvelt helyén a Springa dombon került kialakításra, ahol egy körön belül 2,7km, egy szimpla akadály és egy meredek felfutás várt a versenyzőkre, na és persze a cross versenyek jellemző elemei az elmaradhatatlan kanyarkombinációk. Így minden adott volt egy jó futamhoz, ám a versenyzőknek mégiscsak akadt egy kis hiányérzetük, hiszen az idén (sokak öröméra azért) elmaradt az eddigi versenyekre oly jellemző fehér és szilárd halmazállapotú csapadék, a hó!

A nap első, délelőtti rajtjában, ahogy már megszokhattuk az ÓKE-s különítmény legifjabb versenyzője Farkas Balázs állt oda a hobbi kategória számára kiírt 3 körhöz. A rajtot ugyan nem a legjobban sikerült elkapnia Balázsnak, de később begyújtotta a rakétákat és feljött egészen a 4. helyig, ahol sprintbefutó döntött a helyezések sorsáról.

Balázs nagyot küzdött a gyarmati pályán

Balázs nagyot küzdött a gyarmati pályán

Balázs a versenyről:

– A rajtnál beálltam a szlovák versenyzők mögé, annak a reményében, hogy jó rajtot fognak és így tiszta lesz előttem is a terep. Sajnos mint kiderült még nem a rajtvonal előtt álltak, így a beszólítás után a fél mezőny elém került, én meg közepén találtam magam. Sajnos így a rajtom nem lett a legjobb, de feljöttem a kategória dobogós helyéig, ahol egy sprint befutón végül a 4. helyet sikerült megszereznem. A második hely is csak 3 másodpercnyire volt, de a befutónál elég komolyan rám húzták a kormányt, én pedig fékezésre kényszerültem, így be kellett érnem a 4. hellyel. 

A délelőtti napos időjárás következtében a hőmérő higanyszála egészen 4 fokig kúszott, így a reggeli fagyott talaj kicsit kiengedett és a felső 1-2cm igazi jégpályává vált néhány kanyarban, így a délután rajtoló Elit felnőtt, U23-as és Master1-es mezőny nem úszta meg csúszkálás nélkül a versenyt.

Az egy órai futam rajtvonalánál a Pityikusz, Szúnyog és Tomi alkotta ÓKE-s trió is felsorakozott, hogy a sorozat végéhez közeledve a megszerzett pontokkal stabilizálják összetett pozíciójukat, vagy esetleg még előrébb kerülhessenek a végső elszámolásnál. A rajt utáni első kanyarban jött a szokásos tömörülés, ahol István és Tamás a körülményekhez képest jó helyen halad, de Szúnyog ezúttal nem volt olyan szerencsés és a mezőny hátsó felébe ragadt.

Szúnyog a szembeszeles szakaszon próbál tempót menni

Szúnyog a szembeszeles szakaszon próbál tempót menni

István közben szépen felzárkózott az élmezőnyre és az első kört az összetett versenyben előtte álló Cser Gáborral (Alpinbike Team ) fejezte be az 1-2. helyen, majd a 2. körben sikerült 5 másodpercre elszakadnia, ám Gábor csak a 3. körben szakadt le végleg, amikor váltókarja meghibásodott. Közben Tamás próbálta tartani az addig megszerzett 5-6. pozíciót, de a héten beszedett megfázás következtében egészsége és ereje nem úgy szolgálta, mint a tarjáni versenyen, így folyamatosan csúszott hátra egészen a 10. helyig, amivel végül zárta is a versenyt. 

Vezető pozícióban

Vezető pozícióban

Péter bár erőnlétileg rendbe volt, de a rajtnál összeszedett hátrányt a verseny végéig a 9. helyig sikerült lefaragnia. Pityikusz miután átvette az első helyet, már csak előre nézett és magabiztos 30 másodperces előnnyel megnyerte élete első SuperCross futamát! Ezzel az eredménnyel így az összetett verseny 2. helyére lépett elő. Szúnyog megtartotta 4.,Tamás pedig 8. helyét. A végső elszámolásnál viszont a leggyengébb pont kiesik, így a helyezések még bőven változhatnak.

Az ÓKE bringásai legközelebb december 15-én a kecskeméti Kiskun-Crossra utaznak, majd január 5-én Budapesten zárul a 2013/14-es SuperCross sorozat.  

István első SuperCross győzelmét ünnepelhette ma!

István első SuperCross győzelmét ünnepelhette ma!

István a versenyről:

– A rajt utáni tumultusban kb. a 4-5. helyen lehettem kategóriámban, de mivel ott voltak közelben a versenytársak, így gyorsan felzárkóztam rájuk, majd tettem a kereket és az első kör feléig mögöttük is haladtam, de erősebbnek éreztem magam és az emelkedőn kicsit elszakadtam tőlük Cser Gáborral. A második kört így Cserrel a “nyakamon” kezdtem meg és fejeztem be, de 3-ban talán váltókar probléma miatt belassult én pedig ing-gatya kezdem el menni, hogy a többiek még véletlenül se érjenek fel rám. A kanyargós részeken láttam, hogy előnyöm stabil, így az utolsó körökben már nem kellett full gázon mennem. Örülök a győzelemnek, mert ez volt életem első SuperCross győzelme, illetve a szerzett pontoknak is, amivel előreléptem az összetett verseny 2. helyére. Matematikailag még van esélyem a győzelemre is, de annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ez így is lesz.

A jól megérdemelt arany "érem"

A jól megérdemelt arany “érem”

 

Szúnyog a verseny után:

– Sajnos a beszólításnál a versenytársak nem tartották tiszteletbe a sorrendet és jó néhányan elém álltak, így a rajtot valami iszonyat rosszul kaptam el és szinte a mezőny végéről kezdhettem meg a felzárkózást. Erőnlétileg rendben éreztem magam, de ugye egy cross versenyen a jó rajt elengedhetetlen egy jó helyezés eléréséhez. Körről körre jöttem fel, de ez ma a 9. helyre volt elegendő. 

Tamás a versenyről:

– Úgy látszik, hogy hullámvasútra ültem fel az idén. Egy jó versenyt, egy rossz követ. A mai az egy ilyen volt számomra. Még a hét elején sikerült elég rendesen meghűlnöm, ami miatt kétségessé vált egyáltalán az indulásom is, de végül úgy döntöttem közvetlenül a rajt előtt, hogy megpróbálom. Mint utólag kiderült ez egy rossz döntés volt. Az elején én jól kaptam el a rajtot és még haladt is a bringa, de a tüdőm egyre csak “sípolt” és nem tudtam tovább 100%-on haladni. Folyamatosan csúsztam vissza, ami elég demoralizáló volt és a 10. helyen fejeztem be a versenyt. Újra bebizonyítottam magamnak, amit már egyébként oly sokszor, hogy ha nem 100%-os egészségileg az ember, akkor ne álljon oda versenyezni, mert nem elég, hogy utána még betegebb lesz, de az önbizalomnak sem tesz jót! :) A jövőről inkább már nem is mondok semmit! :)   

Ez ma nem Tomi napja volt, de még csak hete sem

Ez ma nem Tomi napja volt, de még csak hete sem

SteveStudio videója a versenyről:

 

Share Button