Kedves honlap látogatók!
A II. Ózd Kupa szervezése és az utána lévő feladatok ellátása miatt, több fontos versenybeszámolóval adósak vagyunk számotokra, hiszen ezalatt az idő alatt három verseny is lezajlott. Az első az augusztus 10-én megrendezésre kerülő negyedik UnderWorld Kupa volt, ahol Molnár Péter képviselte az ÓKE színeket. A verseny érdekessége, hogy a pálya néhány kilométere a kőbányai pincerendszer egy szakaszán vezet keresztül. Peti egy nagyon erős mezőnyben a 25. helyezést érte el.
Peti a sötétségből a fénybe lép (vagy inkább hajt) 🙂
Egy nappal később Peták Levente németországi lakhelyétől nem messze a Sigma kerékpáros márka által támogatott maraton 31km-es távján versenyzett, ahol a cross-country pályával is felérő nyomvonalon kellett a német utánpótlás korú bajnokokkal megküzdenie, ám így is a nagyszerű 9. helyezést érte el.
Egy héttel később az előző versennyel megegyező helyszínen, és pontosan a II. Ózd Kupával megegyező időpontban, egy újabb verseny következett Levi számára, de immáron az XCO szakágban. Most, hogy már Levi egyre jobban kezd berendezkedni a kinti életre, így ez a felkészültségén is látszik, ami az eredményekben is egyre jobban megmutatkozik, hiszen az említett versenyen egészen a dobogó 2. fokáig menetelt! A versenyhez még annyi kiegészítő, hogy az Elit versenyben újabb nagy nevek voltak megtalálhatók, közöttük Markus Schulte, aki a versenyt nyerte, valamint Moritz Milatzt és Wolfram Kurschat. Bővebb információt még nem kaptunk Levitől, de az elmúlt heti maratonjának a beszámolóját lejjebb olvashatjátok! 🙂
Az idén már ez a negyedik dobogós helyezés Levi számára, amely különböző országokból van.
Sziasztok!
Eltelt megint egy hét, azaz megint egy versenyben volt részem, itt Németországban a Sigma Maratonon. Kezdenem a hét elejétől. Hétfőn pihiztem, azaz csak melózni mentem bringával, ami 40km-t jelentett oda-vissza összesen, majd este 9-re haza esve próbáltam mi hamarabb ágyba kerülni, gondolva a másnapi edzésre. Reggel nem olyan későn, csak 6:30kor keltem, hogy fél 8-kor tudjak indulni, ami megint egy kis csúszással 8-ra sikerült, de azért így is tudtam egy 50km-es kört tenni munka előtt. Na, aztán meg jött a 10 óra munka és újra este 9-re értem haza, szóval nem voltam annyira fitt. Másnap végre szabadnapom volt, így egy kis kitérő (fogorvos) után gurultam terepen 2 órát, majd lazultam egy kicsit. 🙂 Csütörtökre egy lazább napot terveztem (ami egy 40km-es kör munkába meg vissza), majd péntekre a keddihez hasonlót szerettem volna beiktatni, csak sajnos homok került a gépezetbe, mert a testem nem akart péntek reggel időben felkelni, így megpróbáltam munkába és hazafelé menet alakítani valamit. Majd szombaton megint egy 40-es kör, es így vártam a vasárnapi versenyt.
Előzőleg úgy gondoltam, hogy ez a maraton egy regionális verseny lesz, de később kiderült, hogy annyira nem is az, mivel három táv közül lehetett választani. Pontosan 103, 56 és 31km. A verseny színvonalát tükrözte, hogy a hosszú távon a dán Nissen Sörensen nyert, aki 12. lett azt hiszem a maraton VB-n, valamint a második helyen Karl Platt jött be, aki dél-afrikai Cape Epicen lett 2. Kulhavy-ek mögött. Én maradtam a felkészültségemnek megfelelő rövid távnál. Ezen a távon a friss Junior német bajnok volt a leggyorsabb, én pedig mögötte egy negyed óraval értem célba. Ja és a középtávon Kurschat Wolfram nyert, aki olimpián vett részt, világ kupa futamot nyert és volt német bajnok cross countryban. Szóval nagy nevekből nem volt hiány! 🙂 És fotósokból sem, mivel a Sportograf mint támogató kint volt. A képekre még várni kell. Na de a verseny!
Karl Platt
A 11:20-as rajthoz végre nem kellett korán kelni, mert az 50km-re lévő versenyhez az autópályán elég hamar odaértünk. Megérkezés után gyorsan neveztünk 29 euroért amiért cserébe kaptunk egy Sigma marokszerszámkészletet, valamit a szokásos dolgokat. A melegítést a szokásos módon végeztem, ami jól sikerült, így elég jó lábakkal álltam be a rajtba, ami kicsit viccesre sikerült, mert a bírók nem akartak beengedni arra a helyre, ahova szerettem volna menni, így hátulról kellett előreverekedni magam. Na és a rajt a Marktplatzrol meg is történt. Itt jegyezném meg, hogy ezért a komplett várost lezárták amiért senki nem háborgott! A rajt után olyan beton emelkedőt kaptunk, ami szerintem bőven 15% fölött volt, szóval volt tejsav felszaporodás rendesen, de próbáltam haladni. Itt ki is alakult egy boly, amiből a német bajnok srác el is lépett hamar egy másik juniorral, így maradtunk kb. 10-en. Sikerült is velük haladnom kb. a 20. km-ig ahol elért a vég. Mint akit elvágtak elment az erőm. Lehet, most ennyire vagyok kalibrálva?! Fene tudja. Ettem ittam rendesen, bár a pulzusom nem ment, megint csak 186os maxom volt. Próbáltam az akkori helyemet megtartani, ami félig sikerült is, de azért fogtak meg páran a célig, így abszolút 20-nak értem be, és NEM TUDOK HIBÁZNI alapon ismét 9. lettem a kategóriámban és ezt mind 9 perc hátránnyal. 🙂 Erre annyit tudok mondani, hogy meg is vagyok elégedve meg nem is. Meg, mert azért nem olyan rossz helyezés ez egy ilyen mezőnyben. Nem pedig azért, mert ha tudnék normálisan edzeni, pihenni, valószínű dobogó közeli eredményt is el tudnék érni. Barátnőm második versenyén velem megint azonos helyezéssel a 9-ként ért célba egy defekttel. Többet kell még neki menni terepen, mert kb.két kezén meg tudja számolni a terep edzések számát. Ja és mondja is: “ lehet felfele gyorsabb vagyok mint lefele” . Még egy pár sort szeretnék írni csak a pályáról és a szervezésről. Megint csak önmagamat ismételve az tudom mondani, hogy jóval magasabb a rendezés színvonala, mint otthon. A nagy szponzoroknak köszönhetően az itatás itt kulacsból történik, ahol a kulacsot elteheted (azt hiszem párszor volt ez otthon is) de az itató pontokon dinnye-alma-citrom, sós-édes sütemények kalácsok, víz-kóla-izotóniás ital-ásványvíz-gyümölcslevek, gélek és szeletek. A rövidtávon két itatópont volt teljes ellátással, és a frissítő után dobozok voltak elhelyezve, ahol már az előttünk induló távok már megtöltötték az eldobott kulacsokkal. Célban ugyan ez, egy hatalmas helyen, asztalokon friss ételek, gyümölcsök és hideg italok mindig voltak. Kb. 10 perccel, hogy beértem már a friss eredmény ki volt plakátolva, és ezt frissítettek egyfolytában. Nevezéshez tészta jegyet kaptunk, ami ehető volt, és egy adag kettőnknek is elég volt. A pálya az véleményem szerint egy cross-country verseny volt csak hosszabb tavon és egy kör. A lejtők egy nyomsávosak, amik technikás, köves, gyökeres részeket is tartalmaznak elég gyakran. A felfelék szintén hasonlóak. Volt rész, amire azt mondtam meg jó, hogy felfelé megyünk (toljuk) mert meg lefele se lehetne jönni. J
Hát ennyit szerettem volna a mai napról. Egy újabb élmény és egy újabb színvonalat láthattam meg, de tetszett és remélem egyszer lesz több időm készülni az ilyen versenyekre és végre dobogóra tudok állni, pl. akár egy hét múlva szombaton, ugyan itt lesz verseny, de cross country, no majd meglátjuk! Edzeteeeeeek!!!!! 🙂
Tschüüüs!
