Szlovákiában MTB és országúti, Egerben futóversenyen álltak rajthoz tagjaink!

Még mielőtt a címben említett két helyszínen megrendezett versenyről adnánk hírt, előbb szeretnénk az elmúlt hétről kimaradt két igen fontos eredményünkről beszámolni! Történt ugyanis, hogy a vasárnapi Szilvásvárad Maratont megelőző szombati napon a legkisebbek is összemérhették erejüket ahol a Lovas Stadionban kijelölt mintegy 400m-es pályán, egyesületünk legfiatalabb tagja, Csépányi Petike állt rajthoz élete első bringaversenyén. A debütálás olyan jól sikerült számára, hogy rögtön a dobogó második fokára állhatott fel! 🙂

petike

Petike, nyakában az első bringaversenyen szerzett érmével 🙂

A Szilvásvárad Maratonnal egy időben Peták Levente is maratonozott egyet, csak éppen néhány száz kilométerrel arrébb, Németországban, ahol a hosszú távnak számító 75km-es verseny felnőtt mezőnyében a 7. helyén ért célba.  

Fáradtan, ilyen körülmények között nem egyszerű egy ilyen lejtőn gyorsan lemenni

Levinek is ez volt az idei első maraton versenye

Visszakanyarodva Szlovákiához és Egerhez!

Az előbbi helyszínen rögtön két versenyt is rendeztek, egymástól mindössze 40km-re.  Lőcsén a mountisok a Lőcse Maratonon, még Ótátrafüreden az országúti kerékpárosok a Jarna Klasika 118km-es távján tehették próbára fizikális felkészültségüket. Lőcsére a szlovák maratonokra gyakran kilátogató Frölich Tamás, Kovács István “Pityikusz” duó utazott, még az országúti versenyre egyedüli ÓKE-sként Lórencz Péter “Szúnyog” vállalkozott. Mindkét helyszínen meghatározó volt az időjárás, ami ugyan a naptár szerint már nyarat kellene, hogy idézzen, ám a valós számok inkább késő őszire emlékeztettek a mindössze 7-8 fokos hőmérséklettel és viharos széllel! Az egyetlen szerencse, hogy bár az égre tekintve mogorva felhőket láthattak a bringások, mégsem társult a hideg időhöz eső, ami még kellemetlenebbé tehette volna az indulók dolgát. 

petak foto1

(Fotó: Peták László)

Mountisaink még nem jártak ezen a versenyen, de a legtöbb maratonhoz hasonlóan itt is három táv közül választhattak az indulni vágyók. Annyi különbséggel, hogy északi szomszédunknál általában rövidebb mindhárom táv a hazaiakhoz képest, ami nem is csoda, mivel jóval nagyobb szintkülönbség tartozik egy-egy pályához. Nem volt ez másképp most sem, így az István és Tamás által választott 45km, ( halkan megjegyeznénk, hogy a végére azért inkább közelített az 50-hez), több mint 1500m szintemelkedést tartalmazott, ami itthon egy-egy középtáv szintjének felelne meg.

locse szint

Mászásban nincs hiány a Tátrában! 🙂

Északi szomszédaink a korosztályokkal sem bajlódnak sokat, így 19-39 évig mindenki együtt van értékelve, ami az idősebbeknek talán kevésbé jó, bár fordítva is elsülhet a dolog! 🙂 Ennek megfelelően most is ez a kategória volt a legnépesebb, ami 137 indulót jelentett a 10 órai rajtban. Miután eldördült a virtuális startpisztoly, a mezőny 45-50km/h sebességgel haladt, még el nem érték a terepet és ezzel az első mászást, ami a pálya legmagasabb pontjára, 1080m-re vitt fel. Itt természetesen megkezdődött az adok-kapok és az erőviszonyok tisztázása. István és Tamás tartalékolva a későbbiekre a 11-12. helyen haladtak ekkor, majd a csúcshoz érve szép lassan elhagyták a fáradtabb szlovák kollégákat és gyorsan az Top10-ben találták magukat. A táv felénél újabb két ellenfélre sikerült felérniük, de “utánfutóként” egy fiatal versenyző is csatlakozott hozzájuk, aki az első hegyen komoly holtpontot élt át, de lejtmenetben gyorsan regenerálódott, így egy öt fős boly alakult ki, amiből a második hosszú mászásnál egy rider tempóból elment, így István és Tamás a két fiatal ellen vívott a továbbiakban nagy csatát. Végül az utolsó kaptatónál, ami egy sífelvonó alatt vezetett fel, sikerült őket leakasztaniuk, így együtt átgurulva a célvonalon az 5-6. helyezést szerezték meg.

petak foto2

(Fotó: Peták László)

Közben “Szúnyog” a szlovák aszfaltot koptatta 160 társával együtt, ami szintén nem bizonyult könnyű feladatnak, mert a Tátra környéke mint tudjuk nem síkságairól ismert, így nekik is akadt szintkülönbség (1700m) bőven a nagy tempó mellé, amit egykori klubtagunk, ám most már a Dr. Bátorfi Agria KTK színeiben versenyző Fejes Gábor diktált a szlovák élmezőnnyel. Szúnyog minden elvárás nélkül kategóriája 43. helyén végzett, amihez hozzátartozik, hogy ezt a versenyt edző versenynek szánta a jövőheti Miskolc Maratonra való felkészülés jegyében! Reméljük jön a forma és újra dobogóra tud állni a Csanyikban! 🙂

Szúnyog repül az Üveghuta 2. helyére

Még a bringások Szlovákiában, addig multi sportolónk Vitális István a Eged Futó Klub által megrendezett 3. HOKA Eged-hegyi Terepfutó verseny 14km-es távján állt rajthoz. A verseny pályája a sorozat egyik legkeményebb útvonalán vezet, amit István mellett a többi ózdi futó is csak megerősíteni tud, hiszen nem elég, hogy fel kell futni az környék legmagasabb hegyére az Egedre, de onnan le is kell jönni egy szó szerint kő kemény köves úton, ami fokozottan igénybe veszi a boka és térd ízületeit, nem beszélve arról, hogy komoly koncentrációt igényel a helyes lépéstechnika, amit fáradtan már nem olyan egyszerű kivitelezni. István 1:14 perces idejével ezúttal kategóriája 10. helyén végzett!  

eged

Egy hét múlva újabb verseny következik, ami nem más, mint a III. Kondenzgyík Maraton Miskolcon!

Share Button